Ma
először voltunk a Nemzeti Színházban. Jó, tudom, mehettünk volna hamarabb is –
én, aki fennen hangoztatom mindig, hogy mennyire szeretek színházba járni, már
sokszor gondoltam rá, hogy ha más nem is, de „illene” itt is megjelenni, csak
hát ugye én a könnyedebb darabokat kedvelem…. (nahát).
Mindenesetre
most alkalmunk nyílt menni, mert a Népszavától még karácsonyra kaptunk két
jegyet a ma esti Szent Johanna c. előadásra.
Nem
mondom, hogy nem tartottam tőle egy kicsit- ugyanis én ezt a darabot már
láttam. Még anno, általános iskolás koromban az anyuéknak ugye volt bérletük, a
kaposvári Csiky Gergely színházba, és nagyon-nagyon sokszor én mentem az
Apuval. Nade. Mit ért meg egy 7.-es gyerek a Szent Johannából? Mert ugye ez is
volt műsoron…. egyetlen momentumra emlékeztem a darabból, mégpedig arra, hogy
Johanna a gyönyörű hosszú haját csutára levágta… nekem akkor rövid hajam volt,
és nagyon szerettem volna olyan szép hosszú hajat…. úgyhogy baromira nem
értettem az egészet….
Namost
viszont olyan nagyon tetszett az előadás, hogy azt el sem tudom mondani!
Volt
benne aktualitás, politika, humor, minden…. Eddig is nagyon szerettem az
Alföldit, nade ezek után meg aztán pláne feltétlen híve leszek :)
T.
is nagyon élvezte az egészet, úgyhogy meg is fogadtuk, hogy ezentúl sokkal
gyakrabban megyünk majd együtt is színházba.
Egyébként
a héten van a Kultúra napja, és én azt hiszem, hogy idén ezt méltón meg si
fogom ünnepelni: csütörtökön még megyek D-vel a Walt Disney csodálatos világa
bűvészshow-ra a Kongresszusi központba, aztán péntekre meg meghívásom van a
Viktória c. operett premierjére…
Úgyhogy
panaszra egyenlőre nincs okom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése