Cukrász konferencia - Gyula

Izgi két nap áll mögöttem, az tuti. Még pár hete, amikor Dorci mondta nekem, hogy ajánlotta neki valaki, hogy esetleg vonuljon fel kiállítani a Cukrász-konferenciára, először buzgón egyetértettem, majd közöltem, hogy ha gondolja, szívesen lemegyek vele.

Rá két hétre fel is hívott, hogy hát most kell leadnia a jelentkezést, akkor megyek-é.

Gyorsan megtanácskoztam T-vel,ő is helyeselt, úgyhogy hajrá.

A konferencia tegnap kezdődött azzal, hogy végre negyed kilencre leértünk Gyulára. Igen, este negyed kilencre. Igazából nem maradtunk le semmiről, bőven ráértünk, bár jobb lett volna, ha másfélórával rövidebb az út, de mindegy. A mellékelt fotót utólag raktam ide, Dorci osztotta meg az üzifalamon, mintegy emlékeztetve az utunkra…. pedig enélkül is felejthetetetlen az, Dorcikám! J

Dorci múltkorjában összeakadt a Kruppa Gyurival, már eleve a kiállítást ő ajánlotta, és az asztalunkat is ő pozícionálta be (kávé-stand mellé, klotyóhoz közel… okos fiú ez). Vele dumáltunk tegnap este vagy 11ig, majd még a szobában-kettesben éjjel 1ig, reggel fél hétkor meg már az izgalomtól nem tudtunk aludni…..

Nagyon csudálatosan kipakoltunk, D. csináltatott mindenféle látványos dolgokat, egy kedves vaníliarajongó meg sütött egy csomó kekszet, meg csinált vaníliás tejkaramellát (megjegyzem, olyan jót, hogy még harcedzett cukrászok is visszajöttek másodszor is venni), úgyhogy semmiben nem szenvedett hiányt a standunk.

Vigyorogtunk, dumáltunk egész nap (jó, igen, ez nekünk annyira azért nem megerőltető), baromi jól éreztük magunkat – és ami fő, mindenkinek tetszett az áru, volt, aki helyben vásárolt is, és volt, aki árlistát vitt… majd kiderül.

Mindenesetre, ami még nagyon tetszett: a kiállítók összefogása. Oké, értem én, hogy mindenki mást árul, és a csokipasztillás nyilván nem gyűlöli a kávést, és együtt nem verik agyon az adalékanyagost, de valahogy még ennél is többről volt szó. Mindenki segített a másiknak, ahol csak tudott, látszott, hogy mindenki már sok-sok kiállítást végignyomott, és ami a legeslegjobb volt: azonnal bevettek minket a „bandába”. A végén úgy búcsúztak el, hogy „oké, akkor majd a cukrász-juniálison, meg a fagyiversenyen találkozunk!!!!!!”

Nanáhogy bőszen bólogatunk. Kaptunk rengeteg kenyeret, annyi kávét ittunk, hogy a búgócsiga hozzánk képest lófütty, mi bajunk lehet?

Bár mikor kora délután elkezdtünk összepakolni, történt valami, amin azt hiszem, talán soha-soha nem teszem túl magam…….

Az Illysek ugye nem vihetik haza a freddót tartályban…. azt folyamatosan hűteni-keverni kell, tehát nem volt más megoldás, mint a cuccot kiengedni belőle…. mondták, hogy most kérjünk annyit, amennyit csak bírunk, többi kuka….. Istenem, sztem még két hónap múlva is fel-fel sírok majd álmomban….még jó, hogy a WestEndben lehet kapni….