Vacsik

Milyen nagyon jó,hogy már csak akkor állok neki programokat szervezni, ha már tutifixen egész hétre megbeszéltem a Katival, hogy jön…

Mióta legutóbb szó esett Gáborka betegségéről, azóta konkrétan csak 3 napot volt oviban…. lehet ugyan, hogy magától is visszaesett volna, de nem sokat segített az sem, hogy valaki megint betegen vitte be a gyereket az oviba,és hiába hívták fel már délelőtt, hogy gáz van, csak este 5re ment érte… naná, hogy G. már másnap nem mehetett… Szóval többé-kevésbé folyamatosan itthon van, de ez nem panaszblog, meg hál’istennek nincs a halálán sem, de ugye volt a jelmezbál a múlt hét végén, már örültem, hogy minden okés, hétfőn Kati vitte őket ovizni, én hétfő este hazaértem, hát, már úúgy köhögött, hogy Katival összenéztünk, oké, kedden már nem megy…

Mondjuk sztem’ Kati icipicit örült titokban, persze nem a betegségnek, hanem hogy G. itthon lesz, de jobb lett volna, ha csak simán marad mondjuk….mindegy.

Én már 2 hete szervezem, hogy akkor ezen a héten két „barátos programot” is lebonyolítunk, azok hálistennek azért nem kerültek veszélybe: kedden Krisztával meg Lalival elmentünk a Borkonyhába vacsizni – a fiúk ugyanis még nem ismerték egymást, és mi már régóta beszéltük Krisztával, hogy egy ilyen estét is szervezhetnénk egyszer… és milyen jól tettük! Tök jól éreztük magunkat, jó volt a kaja (mondjuk ez nem újdonság), és úgy tűnik, lesz ennek még folytatása, mert a fiúk sem panaszkodtak egymás társaságára…

Tegnap meg a Rosenstein étterembe mentünk, Segal Viktorral és Emesével, valamint a Tündéékkel…. jó kis társaság vagyunk így együtt, jókat röhögünk, úgy elrepült az idő, hogy Viktorék majdnem kénytelenek voltak maguknál éjszakáztatni a bébiszittert, mert nem vettük észre az idő múlását…

Eszméletlen jó kiszolgálásban volt részünk (jó, valszeg nem miattam), kaptunk kóstolót is egy csomó kajából, a rendelt ételek is nagyon jók voltak, úgyhogy csak pozitívan tudok nyilatkozni az estéről… ezt is ismételni fogjuk, az tuti.

Bár nagyon röhögtem az elején, amikor mi együtt érkeztünk Tündéékkel, leültünk, elég hátul, majd amikor megjöttek Viktorék, mndták, hogy beléptek, és azt hitték, hogy még nem értünk oda, ugyanis (idézek):”olyan nagy volt a csend, még Melinda hangját se hallottuk”…. őőőőőő….