D-t
ma itthon tartottam, merthogy hiába tűnt úgy reggel, hogy a betegségnek már
nyoma sincs, még nagyon le volt gyengülve, és mivel ma kezdődik a korcsolya-hét
az oviban, mondom nem biztos, hogy jó, ha rögtön teljesen kifárasztják.
Namost,
amiért érdemes külön írnom erről a mai napról: az én fiam olyan nagyon
tündérien viselkedett egész nap, hogy arra alig-alig találok szavakat. Nekem
nagyon sok melóm volt ma, merthogy ugye holnap Valentin, hál istennek nagyon
sokan rendelek ékszert a kedvesüknek (itt jegyeznék meg némi kis statisztikai
adatot: eddig a férfi-nő regisztrálók aránya nagyjából 40-60 volt. Az elmúlt
napokban ez 98-2 százalékra módosult, de ez még hagyján: a férfiak tényleg nem
vacakolnak. Vásárolnak vaze. Beregisztrál, vásárol. Én még ilyet nem is láttam.
Nem volt olyan regisztráció az elmúlt napokban, hogy ne érkezett volna mellé
vásárlás is…).
Szóval
egész nap dolgoztam veszettül, és D. meg hagyott is dolgozni. Tényleg nem volt
nyígás, nem volt ezt akarom, azt szeretném, hanem ha kellett valami, akkor
nyígás nélkül jött a „kérem szépen” „köszönöm” utána megint önálló játék,
tévézés, maximum óránként egy kérés… el voltam ájuldova…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése