Buliztunk

Tegnap délután elindultunk bulizni, merthogy meghívtak minket mulatni. 40. szülinapot ünnepeltünk, méghozzá egy olyan szállodában, hogy szemünk-szánk maradt tátva. Mondjuk egy kicsit tényleg több energiát is rakhattam volna abba, hogy alaposan megnézzem, hogy hova is vagyunk meghívva pontosan, de nem tettem. Mentségemre szóljon, hogy tényleg belezüzültem kicsit (jó értelemben) ebbe a bolt-dologba, kicsit egycsatornás lettem, nem nagyon tudok másra is figyelni, így amikor T. küldött nekem egy e-mailt, annyi szöveggel összesen, hogy „elmegyünk?”, csak minden 5.szót olvastam el az egészből, annyi fogtam fel kb, hogy „szülinap, szeretettel, szállodába, nem ér cinkelni a kivitelezést), úgyhogy visszaírtam, hogy jó, menjünk, persze, biztos jó lesz, legalább nem itthon ülünk.

Magamban meg már el is döntöttem, hogy hálisten kiöltözni se kell nagyon, valszeg nem nagy truváj a hely, de hát én amúgy se cinkelem sose a kivitelezést…

Aztán valami azért megmozdult bennem a héten, mert elmentem, és vettem egy tisztességes nadrágot, meg egy szép új cipőcskét magamnak, mondom, mégse én legyek már a legratyibb… legyen az a szálloda, mit bánom én, de azért mégis, adjuk már meg a tiszteletet… ja, meg még fél óra szöveg, hogy miért akartam új cuccokaszet.

És amikor tegnap elindultunk, akkor mondja T., hogy tudtad, hogy milyen szép helyre megyünk (de, szoktunk esténként beszélgetni, de most ha ez a szülinap szóba jött, akkor csak röhögve tervezgettük az ünnepelt ajándékát (vicces dolgokat találtam ki, tényleg, és tetszett is neki végül), vagy örültünk, hogy kettesben leszünk egy estét, és azt nm részleteztük, hogy hol is lesz…), akkor kezdtem gyanakodni…

Odaértünk, és padlót fogtam. Tényleg nem reklámozni akarom a szállodát, de ez valami gyönyörű. Tiszta Afrika! Nézzétek meg a honlapját: http://www.bambarahotel.hu/hu/.

Kiderült, hogy az ünnepelt volt az építész, ezért volt az az engem félrevezető megjegyzés… de nem baj, kultúran néztem ki hálisten.

Kilenckor még Editnek azt bizonygattam, hogy én mindjárt elalszom, aztán 11kor már ordítva üvöltöttük együtt, hogy „jelszó, halál a májra”, majd fél 12kor, hogy „plafonon a hangulatom végre, ugorjunk le néhány hétre délre”, éjfélkor eldaloltuk, hogy „bikicsunáj, fricsáj”, majd asszem fél egykor jött a Mágnás Miska örökbecsű, hogy „igyuk meg a pezsgőt”. Jó kis karaoke-buli volt na. Ráztuk a hajunkat Edittel veszettül, és reméltük, hogy nem sok fotón leszünk majd rajta…

T. nem volt mulató hangulatban, csak ücsörgött, és jókat vihogott rajtunk, de sebaj…én kimulattam magam rendesen.