Csillagánizs tábor 2: Siófok

No, megvolt a főzőtábor a hétvégén. Hú, oltári jól éreztem magam éreztük magunkat, azt hiszem, mindenki nevében nyilatkozhatok ilyet bátran.

A tábor célja az volt egyébként, hogy bemutassák nekünk, hogy milyen is egy átlagos nap egy három Michelin csillagos étterem konyháján. Várvizi Péter volt a vezetője, aki összességében már egy évet dolgozott a Haeberlin háznál Franciaországban, így igen komoly tapasztalattal bír. Szerette volna, ha látjuk, mekkora precizitás, tudás és türelem kell ahhoz, hogy egy 8 fogásos „csillagos menüt össze lehessen hozni… nos, megláttuk.

Pénteken volt ugye az érkezés, a helyszín Siófok, a főiskola tankonyhája-kollégiuma, majd előadás arról, hogy másnap mit is fogunk csinálni. Miután Péter mintegy két órában elmondta, hogy mely étel hogy is fog elkészülni, már mindenkinek egyrészt korgott a gyomra, másrészt komoly kétség fogalmazódott meg az agyában a saját rátermettségét illetően… és még csak ekkor jött a meglepi: Péter mondta, hogy nehogy azt higgyük, hogy majd csak úgy összedobjuk magunknak a kaját, tettek róla, hogy legyen tétje is a dolognak: vendégeket hívtak. Méghozzá Segal Viktort és Sárközi Ákost (a Borkonyha séfje) feleségestül, valamint Ugrai-Nagy Tündét, az Ízbolygó blog íróját… bennem a szusz is megakadt, de sztem’ nem voltam vele egyedül…

Kilencen vettünk részt a táborban, Péter beosztotta, hogy ki melyik fajta ételt fogja másnap elkészíteni. Én az előételes csoportba kerültem, na, mondom, legalább profi homárbontó lehetek vasárnapra… és lesz, ami lesz. Vacsizni átvonultunk a kikötő túloldalára, a Balaton part legjobb halsütőjébe, ahol nagyon jó hangulatban töltöttük el az estét. Én utána mentem is alukálni, merthogy sejtettem, másnap azért strapás lesz…

Szombat reggel igazi francia reggelit kaptunk: Péter és „segédjei” életem legfinomabb croissant-ját sütötték meg, volt hozzá vagy 6 féle lekvár, sőt, hogy a francia hangulat igazán „átjöjjön”, még francia napilapok is voltak az asztalon… nem tehetek róla, én az ilyesmitől (értsd: figyelmesség) totál meg tudok hatódni… Miután betoltam vagy 3 croissant, birtokba vettük a konyhát. Elsőként a személyyzeti ebédnek ugrottunk neki, párhuzamosan a vacsihoz valók előkészítésével… úgy elment az idő délig, hogy észre se vettük, mindenki komolyan vette a feladatot, Péter zseniálisan instruált minket, egy élmény volt, komolyan… délre mindenkinek kopogott a szeme, úgyhogy örömmel vetettük rá magunkat az ebédre. A menü: Bresse-i csirke egészben sütve, rozmaringos burgonyával, és zöld saláta vinaigrette öntettel, valamint áfonyás almatorta volt (na, ez lesz az első, amit itthon is megcsinálok, az tuti.).

Miután mindenki jóllakott, még folytattuk a vacsora elkészítését, majd fél háromkor elzavartak minket egy kis pihire (hiába, nem szokta a paraszt a szántást… szobatársammal, Dórival, úgy ájultunk be az ágyba, hogy öröm volt nézni). Fél hatra kellet visszamennünk, hogy véglegezzük a vacsit, minden kész legyen annyira, hogy majd csak tálalni kelljen. Gyors átöltözés hét előtt, addigra befutottak a vendégek is, akik kíváncsian várták, mit is kapnak (mi is…). A menüsor:

Kecskesajttal töltött tortilla lazac kaviárral

Tengeri keszeg tartare paradicsomvízzel és kurkumás tuille-vel

Homár narancsos karotta mousse-val édeskömény-mangó salátával

Sütőtök püré szarvasgomba emulzióval, marinált gombákkal rukkolával és sütőtök chips-vel

Kacsamell és kacsmáj passiós karamellel fűszeres sous-vide ananásszal

Pezsgő zselé málna coulis-val és őszibarack espuma-val

Csokoládé torta csokoládé fagylalttal, kétféle csokoládé mousse-val étcsokoládé tuille-vel

Mignardies: financier málnalekvárral és pisztáciás "macskanyelv"

Látványos, nagyon jól megkomponált menüsor, minden fogáshoz hozzáillő borral… istenien éreztük magunkat. Közben kötetlen beszélgetés a vendégekkel, és higgyétek el, hogy az a kilenc ember, aki itt volt, és egész nap főzött, nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna annál, minthogy látja, hogy olyan séfek, mint Ákos és Viktor, és egy olyan kaja-szakértő, mint Tünde eszik (mi több, „jóízűen” eszik!!!) a főztjüket… Mi mindannyian végtelenül tiszteljük ezeket az embereket, és ugyan eddig is sejtettük, micsoda hihetetlen munkabírás, és szakmai alázat kell ahhoz, hogy valaki ilyen szintre jusson a főzéssel, mint ők, a szombati „hajtós” nap után ezt még jobban átéreztük. És persze hozzá kell tennem, hogy mi még „kímélve” is voltunk, Péter, Dani, Roland és Dávid a meló nagy részét „elvitték” a hátukon… Tudom magamról, hogy kábé két nap után visítva rohannék el Elzászból, vagy akárhonnan máshonnan…

Visszatérve a vacsira: minden elfogyott, mindenkinek minden ízlett, és mindenki nagyon jól szórakozott… és nem, az alvással sem volt gondja senkinek sem éjjel…

Tegnap reggel aztán újabb fantasztikus reggelit kaptunk, sonkákkal, szalámikkal (hálistennek újabb adag croissant-al), mindennel, amit csak reggelire kívánni lehet… meg is ettünk mindent, kicsit még méláztunk az előző napon, majd szépen hazaszivárogtunk…

Imádtam ezt a hétvégét, remélem, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom…

Aztán délután még leugrottunk Ballószögre a gyerekekért, és hazahoztuk őket, szegény anyuék had regenerálódjanak kicsit karácsony előtt… addigra tán pont magukhoz is térnek…