Iskolába...

Szeretném leszögezni, hogy nagyon örülök ennek a kis webáruházamnak, de az is biztos, hogy nagyon fel kell még vennem a fordulatszámot… egyszerűen, hiába volt az az elmúlt négy évben (öt…majdnem öt…jesszus), hogy oké, hogy itthon vagyok, de minden percem be van osztva a kölkök által,  most, hogy már nincsenek itthon, és bejött az üzlet, elsőre azt gondoltam, hogy ez nem okozhat gondot… de igen, a blogírás pl. kezd olyan dolog lenni, ami a napi rutinba semmiképp nem fér bele, akárhogy is szeretném… úgyhogy igenis, ha nem akarom abbahagyni, rá kell szoknom az elékeztetőkre, mert vagy az lesz, hogy kéthetente egy marha hosszú bejegyzés, vagy nem tudok írni semmiről, mert egyszerűen két nap múlva már nehezen tudom felidézni, hogy mit is akartam írni… úgyhogy első jegyzet magamnak: írj jegyzeteket. Jó, remélem, majd ezt a kis feljegyzést megtalálom néha…

Főzni is járok egyébként továbbra is, tegnap egytálételeket készítettünk a „suliban”, nagyon élveztem, és annyit ettem, hogy azt hittem, haza se tudok jönni. D. csuda aranyos, amikor reggel mondom neki, hogy ma majd este apa jön értük az oviba, rögtön mondja is, hogy „megint elmész megtanulni, hogy hogyan csinálj nekem vacsorát? Oda, a te iskoládba? Anya, majd egyszer elviszel az iskoládba?”.

Valamiért mostanában elkezdte őt izgatni az iskola gondolata, már nézett ki magának táskát, meg megkérdezte, hogy akkor majd ő is megtanul-e olvasni, meg ilyesmi… és hogy hányat kell még aludni addig, amíg iskolás lesz…Nem is gondoltam volna, hogy ez már most felmerülhet.