No,
amilyen hosszú volt a múlt hétvége, ez a mostani annyira rövid… történt
ugyanis, hogy a hétfő munkanap ünnep lévén, a szombatit tették munkanappá. Már
hét elején érkezett az oviból levél, hogy hát ki akarja hozni ovizni a
gyereket? Mondom este T-nek, hogy most akkor mi legyen? Rávilágított, hogy:
1:
kéne csiszolni a kaput
2.
nem volna baj kicsit kettesben lenni…úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kettesben
kaput csiszolunk délelőtt, majd utána elmegyünk ebédelni… úgyhogy én bizony
beírattam a gyerekeket…és vittem is őket, bizony. Tudom, rossz anya vagyok, de
jó volt kicsit kettesben elmenni egy étterembe, beszélgetni, mifene…
A
vasárnap meg aztán már gyorsan eltelt, egy nap hétvége nem is számít annak
igazán… most megint hétfő van, én itthon, csomagolgatok (hálistennek van mit),
T dolgozik, gyerekek oviznak…
És
ma megint eszembe jutott, hogy nemsokára már itt van a karácsony.
Apám,
mintha csak most értünk volna haza a nyaralásból…
Rohan, mi? :)) De örülök, hogy beindult az üzlet, meg az is tök jó, hogy van időtök a kettesbenre :)) ez így kerek!
VálaszTörlés