Manókonyha a Csillagánizsban

Hogy ne hiányozzon annyira a főzés, tegnapra is beiktattam egy kis Csillagánizs-programot… méghozzá rendkívülit, hisz ilyen még a suli történetében nem volt: anyukák a gyerekekkel.

Az apropó: a napokban kerül a boltokba egy csudijó kis gyerek-szakácskönyv, a cme Manókonyha. Szerzője nem más, mint Ugrai-Nagy Tünde, az Ízbolygó nevű gasztroblog írója, aki már jó pár éve segít nekem főzni- márhogy virtualice. Az Ő blogja volt annak idején tán az első gasztroblog, amit T. felfedezett magának, és miatta lett gasztromán. Annak idején először Tündével még a Segítsüti akció első körében találkoztunk személyesen, azóta meg párszor ugye a Csillagánizs kapcsán, és amikor nyáron mesélte, hogy milyen könyvet készít épp, nagyon megörültem, mert hát ugye D. elég lelkes a konyhai melókkal kapcsolatban (pláne korához és habitusához képest…), úgyhogy amikor kiderült, hogy a Csillagánizsban is lesz Manókonyha-foglalkozás, rögtön jelentkeztünk.

Sőt, mielőtt leadtam a jelentkezésemet, meséltem is az oviban az egyik anyukának, hogy hát hova is tervezem vinni D-t, ő is rögtön belelkesedett, hogy hát akkor ők is jönnének, merthogy Bogi is már most jeleskedik konyhafronton, biztosan nagyon tetszene Neki is a dolog, úgyhogy rögtön 2 helyet foglaltam.

Nem tudom, hogy ki izgult jobban: a megjelenő szülők, hogy a gyerekeknek hogy tetszik majd a program, vagy Tímea, a főzősuli vezetője, vagy maguk a gyerekek… az egyetlen, akin nem látszott izgalom, az maga Tünde volt… hiába, neki nagyon nagy rutinja van ebben, hisz’ Ő a saját óvodájukban is gyakran csinál Manókonyhás foglalkozásokat, így tuti biztos volt benne, hogy a gyerekek élvezni fogják a dolgot… és igaza volt. Minden gyereknek jutott feladat, a szervezésnek köszönhetően Dávid és Bogi, akik a legkisebbek voltak, sem érezték magukat elveszettnek, gyúrhattak, süthettek palacsintát, keverhetek… igazán nagyon jól ki volt ez találva. Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy Tünde magával hozta Dalmát is, aki ugye az Ő öt és fél éves kislánya, és az egyik legkomolyabb kiscsaj, akivel én valaha találkoztam. Szép is nagyon, persze, de ami engem igazán lenyűgözött, az a stílusa… komolyan el tudtam vele beszélgetni, csuda, milyen kis szépen fogalmaz, látszik, hogy okos kislány.

Szóval sikeres kis este volt, készült fetás-kukoricás palacsinta, gyros, diós angyalka, sok-sok mézeskalács, és még dedikáltathattuk is az új könyvet… egész komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy valahogy összehozzunk egy olyan estét, ahol csak D. korabeli gyerekek vannak… de így is nagyon tuti volt. Köszönjük!!!!