A
hétvége nagy része nekem melóval telt… Tudom, hogy jön a karácsony, de azért
ekkora érdeklődésre nem számítottam, és meg kell mondjam, kicsit nehezen érem
magam utol. Pénteken már csúszásba kerültem, merthogy napközben nem dolgoztam
egy szemet sem, mert Cicuka meglepett azzal, hogy megvan az automatikus
számlázóprogram, menjek be vele a céghez, és ott majd a Maci (kolléga, termete
belőhető) rátelepíti gyorsan a gépemre a cuccot, és az Anett meg megmutatja,
hogy hogy is műkszik a dolog, gyorsan megtanulom, és délre már haza is érhetek,
dolgozhatok boldogan estig, nyomathatom a számlákat…
Igenám,
de hiába vagyok én viszonylag értelmes, és hiába használta Anett a program
előző verzióját már jóideje, ha a frissített verzióban nem minden ugyanúgy van,
és a kezelési leírásban a 68. oldalon kezdődik az a rész, hogy aszongya:
egyszerű számlák készítése az XY számlázóprogrammal… szívtunk egy kicsit, ez a
lényeg, így négyre keveredtem haza. Ekkor még volt egy gyors megbeszélésem
valakivel, akivel esetleg majd lehet együtt dolgozni a későbbiekben, ötre meg
rohantam a kölkökért, summa-summárum a nap elment, én meg megcsúsztam a
melóval. Hétvégén próbáltam magam utolérni, de a vásárlók is belehúztak, és
lehagytak, meg hát a családdal itthon nem haladok olyan gyorsan. Nem baj,
mondom, majd hétfőn. Így hát ma délelőtt hajtottam, mint a güzü, estére rendben
is lettem volna, ha…
Mert
persze ha az mindig van. Az eredeti terv szerint délután négyre kész lettem
volna mindennel, közben háromra ígérte magát Kati és Klári bébiszitterkedni, merthogy
estére programom volt, mégpedig főzősuli, T-vel együtt (igen, a gyerek után
most a férjet is elviszem egy körre ,ugyanis Ő is Viktor nagy rajongója, és
megbeszéltük, hogy a molekuláris-gasztro estre eljön velem). Délben még
beszéltem is a „lányokkal”, hogy ráérnek ideérni, vásárolgassanak nyugodtan,
itt minden oké…. majd amikor fél kettőkor hívtak az oviból, hogy D hányt, G-nek
meg hőemelkedése van, akkor visítva hívtam őket újra, hogy a vásárlást kicsit
vegyék rövidebbre, és siessenek… Elhoztam a két gyereket, persze meló felejtős onnantól.
Kell nekem főzni menni… mindegy, nem olyan nagy már az elmaradás, majd szerdán
bepótolom…. holnapra ugyanis Bécs van betervezve… kicsit hezitáltam, hogy nem
megyünk el, de hálisten a kölköknek igazából semmi baja (D. azóta, mióta
hazaértem vele az oviból, eleven, mint a csík, és egyszer sem hányt, G-nek meg
3 mili Nurofen levitte a hőemelkedését, ami azóta sem tért visza), és Kláriék
is azt mondták, hogy menjünk, mert ezt tervezzük már hetek óta, ellesznek ők
remekül…
A
főzés egyébként remek jó volt. Csináltunk például kacsasültet liofílizált
málnával és porított kacsazsírral…. na, az valami csoda, ahogy a zsírból némi
csodaszer alkalmazásával por lesz… ízre ugyanaz marad, nade a látvány… hát az
fokozhatatlan….
Hazafelé
autózva felhívtuk az itthoniakat, hogy hogy vannak, mondták, hogy minden okés,
úgyhogy megszületett a döntés: gyerekek a héten otthon maradnak, Katit
megfűzzük, hogy maradjon, én melózhatok, és holnap viszont irány Bécs…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése