D. tablet-pc-t kapott többek közt, hogy nyugodtam „madarazhasson”, amikor csak úgy tartja kedve, Gáborka meg egy nagy járgányt. Dávid mondjuk nehezményezte, hogy ő nem kapott akkora nagy csomagot, mit G, de aztán rájött, hogy a járgány kétszemélyes (nem véletlenül), úgyhogy nagy balhé nem lett a dologból hálistennek.
A Vacsora is nagyon finom volt, mindenki degeszre ette magát, majd mikor Gáborka már lefeküdt, Dávid asszisztálása mellett a felnőttek is felbontották a saját ajándékukat.
Klárinak laptopot vettünk, hogy végre elmerülhessen az internet világában (legalább lesz, aki a blog folyamatos írására motivál majd engem), Kati ékszert kapott (már egy hónapja tudom, hogy melyik darab tetszene neki igazán). Én Cicukának borhűtőt vettem, igazi pasisat, ledfénnyel, sőt telepakoltam rozéval, szó ne érje a ház elejét… úgy láttam, hogy tényleg nagyon örül neki..
Én meg kaptam parfümöt, valamint egy cipőt. Igen, cipőt, de nem akármilyet. Híres tervező cipője, és a nyálam csorgott érte már hónapok óta… alig várom, hogy felvehessem valahova (elég alkalmi darab, de hál istennek van színházbérletem… oda tuti jó lesz). Ja, és nem utolsó sorban a kis cégem is kapott ajándékot: igazi profi fényképezőgépet… sírok érte már vagy fél éve, bár kezelni nagyon nem tudom még, de ezzel az automata beállításos képek is csodálatosak már most is, pláne, ha majd még tanulgatom is egy kicsit a kezelését, akkor milyen jó lesz…
Szóval összességében nagyon jól sikerült az este… asszem, ezt a fajta szentestére való készülést jövőre is eljátsszuk… főleg, ha Klári és Kati is bevállalja.
Ma meg aztán mindenki az ajándékainak a tesztelésével volt elfoglalva. Klári majd’ egész nap a számítógépezést tanulgatta (oké, használt Ő gépet régebben is már, de főként csak könyvelőprogramokat a munkahelyén, úgyhogy a Facebook, meg az egyéb ilyen alap-dolgok tanulása még ráfér, de nagyon ügyes, úgy bele fog jönni, hogy fél év múlva majd Ő ira a blogot szerintem…), meg hát mindenki tesztelte az új tévét is… ja, igen, azt nem is mondtam, hogy végre megvalósult T. nagy álma, és lett egy 3D tévénk… már vagy egy éve rágódik rajta, hogy legyen-ne legyen, most, mivel az ékszerbiznisz elég jól indult, mondta, hogy vehetjük úgy is, hogy én veszem neki ajiba az j tévét… jó, mondom, akkor vegyük úgy, intézd el. Elintézte, múlt hét óta itt az új csoda, úgyhogy minden szabad percünkben szemüvegben ülünk a tévé előtt, és tátjuk a szánkat…
Gábor és Dájí is értékelik a tévét, de D. tablet PC-jének még nagyobb sikere van… és nem csak ő maga játszik ám vele, hanem G. is elég jól kezd belejönni…. nem viccelek, az autóversenyes játékot már egész jól nyomja… már most látom, hogy nem biztos, hogy csak a szülinapjára kap Ő gépet… Játszik minden időpontban, és minden pozitúrában…. nem mondom, hogy nem vagyok rá büszke…
Holnap meg átmegyünk majd a Bóbitáékhoz karácsonyozni. Ideje is lesz, mert a Pettrát már megint tök rég óta nem láttam, és Nándi szövegelése is hiányzik….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése