Klári
csak ma ment haza, kölköknek király dolga van, körbe vannak ugrálva, és
tulajdonképpen nekem is nagyon jó, merthogy az áruházon kívül semmivel nem kell
foglalkoznom. Reggeliztetés, ebédeltetés, vacsora, mosás, vasalás, pelusozás:
mindent elintéznek a lányok, nekem „csak” dolgozni kell. Nincs is hiba benne,
haladok szépen, mindenki mindent meg fog kapni karácsony előtt.
Viszont
ma megint rájöttem, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lesznek a legjobb
játékok. Kora délutánra kifogytam a bubifóliából, úgyhogy kiszaladtam a
papír-írószerbe, és vettem egy szép nagy tekercset. Na, hazaérek, mire
lecuccoltam a kabátot-táskát, a kölkök már rákaptak a bubinyomkodásra…
komolyan, vagy 20 percen keresztül ültek a folyosón, és pattogtattak… drága
emlékű nagymamám jutott az eszembe, aki imádta, ha dobozos bonbont kap
ajándékba, merthogy akkor rögtön van benne játék is…. istenem, emlékszem, ahogy
ült a fotlben, majszolta a bonbont, és addig le se tette a fóliát, míg az összes
bubit ki nem pattogtatta rajta….
Jön
a Karácsony, kezdek szentimentális lenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése