A Gála

Hátkéremszépen. A karácsonyi gála remek jól sikerült.  Bogi anyukájáék csuda aranyosak voltak, mert amikor beszéltünk róla, hogy ki mikorra megy, én mondtam, hogy szerintem én előre megyek a két gyerekkel taxival, oszt T meg Klári majd jönnek utánunk, rögtön mondta Szilvi, hogy hát ne taxizzak, úgyis ők is oda mennek, akkor menjünk már velük inkább. Oké.
Napközben megjött Klári, összepakoltuk a cuccot, hogy mit is visznek majd másnap a kölkök, én még közben útjukra indítottam az utolsó csomagokat, majd délre elmentem a kölkökért, aludtak, kirittyentettük magunkat, oszt irány a Gála. Mikor Bogiék befutottak, kérdezgettem a kocsiban a kölköket, izgulnak-e, D. állította, hogy nem, bár hozzátette, hogy fáj a hasa- addig semmi baja nem volt, úgyhogy betudtam az izgalom jelének.
A második sorba kaptunk jegyet, mert hát ugye G még a bölcsi csoport tagja, és az ő szereplésük a műsor elején van, majd lemehetnek a szülőkhöz.
Nem mondom, hogy biztos voltam benne, hogy a 12-13, másfél-kétésfél éves gyerek egyszerre meg fog állni a színadon, és produkkció is lesz… de anyám, megoldották!
Csuda pofák voltak: bevonultak a kis mikulás-szerkóban, és nagyjából egészéből előadták a hangszóróból szóló zenére a kitalált koreográfiát….
Az ember ugye azt gondolná, hogy képtelenség ekkora korú gyerekeket úgy beidomítani, hogy a színpadra érve ne szaladjanak szét, mint egy zsák bolha (egyrészt a fények, másrészt anyuka-apuka látványa), de sikerült. Büszke is voltam G-re rettenetesen, már amikor épp nem a könnyeimet törölgettem…

D. szokás szerint aratott. Csuda cukorfalat volt, mivel a második sorban ültünk, rögtön kiszúrt minket, de esküszöm, kibírta, nem hadonászott, nem ugrált, nem integetett, hanem csak a szemével jelzett, hogy észrevett bennünket. Hihetetlen bűbájos volt (naná..), nagyon szépen tudta az összes verset, dalt… és mintha élvezte is volna a szereplést…

Mondjuk én csak az előadás első felét láttam,( mert ugye G hamar felélénkült, és a műsor második fele alatt ki kellett vezetnem a teremből, de jövőre már majd jól látom az egész műsort én is végre… addig meg megnézem a dévédét majd), de hihetetlen büszke voltam mind a két fiamra! Hazafelé jóó alaposan meg is dicsérgettük őket, és úgy láttam, D. érti is, hogy mire a nagy felhajtás, és büszke saját magára… nagyon gyorsan fejlődik mostanság…
Na, és akkor pár kép. És milyen jó, ebben az esetben, hogy csak utólag írom mindig a blogot (újévi fogadalom: megpróbálok nem mindig egy hónap késéssel postolgatni!!!), így vannak legalább képeim arról is, hogy hogyan készülődtek a kölkök az öltözőben. Nagyon szép filmecskét kaptunk dévédén az előadásról is, és hát egy másik lemez is készült, profi fotóssal, amelyen 1668(!!!) kép van… csak győzzek válogatni, mi? Amint lesz egy percem, külön kis slide-showt fogok csinálni ide oldalra…