Bobóéknál

Ma megvolt a nagy családi karácsony is.  A hagyományoktól eltérően most nem Ballószögön tartottuk, merthogy ugye Petra még elég kicsike, Bobóék nem nagyon akartak vele még utazni, meg hát Bóbi sokkal hamarabb visszatért a melóhoz, mint azt bárki gondolta volna előre…
Nem karácsonyi téma, de muszáj vagyok róla egy kicsit írni, Zita miatt… Zita Bóbita barátnője volt, már elég rég óta, egy munkahelyen dolgoztak még a Rödl-nél, aztán ugye Bóbi elment a Belforhoz, de közben azért tartották a kapcsolatot, mentek együtt színházba, meg ilyes. Aztán amikor Bóbi a Nándival terhes lett, és végre elengedte az íróasztalát, akkor felhívta Zitát, és Ő vette át a melót tőle. Ment is minden a maga útján, egészen dec. 7-ig, amikor is Zita a céggel együtt kiment Bécsbe, a céges karácsonyi bulira. Csütörtök reggel, nyolcadikán, szólt a főnöknek a szállodai telefonon, hogy ő nem megy le reggelizni, mert nem igazán érzi jól magát. A főnöke felment hozzá a szobájába, megnézni, hogy hogy van, akkor a Zita mondta, hogy ő tényleg nagyon rosszul van, nem ártana mentőt hívni…. mire kijött a mentő, ő olyan rosszul volt, hogy már csak azt tudta elmondani a mentősöknk, hogy mit érez…. majd kapott egy rohamot, és már nem is tudtak rajta segíteni… meghalt. Harminc egykét éves volt… Tudta, hogy van egy kis gond a szívével, de nem tűnt azért ilyen komolynak a dolog… dolgozott, főiskolára járt, közben vezetni tanult… Isten nyugosztalja.

Naszóval, a főnök, mivel tudta, hogy itt az év vége, zárások, meg mifenék, kénytelen volt a Bóbitát felhívni, hogy hát legyen kedves a Petrát betenni a szekrénybe, vagy visszatenni oda, ahonnan jött 2 hónapja, és tegye már meg, hogy visszafárad, lezárni az évet… Bóbi szólt Anyunak, aki mindent félretett, és odacuccolt Bobóékhoz, pesztrálni a gyerekeket, Bóbi meg visszatért a munka frontjára…

Így aztán tényleg az volt a logikus, hogy náluk jöjjünk össze, ami végül is nekünk mindegy volt, mi szívesen megyünk bárhova. Átmentünk kora délután, vittük az ajikat, meg sütit, Anyu főzött, a gyerekek pikkpakk szétkapták belakták a lakást… mindegyik kapott egy csomó ajándékot, már mindegyik bontogatta mindenki más csomagját is… nagyon éltek….
Sikerült összehoznunk egy egész használható családi fotót is, bár megmondom őszintén, hogy a számomra legkedvesebb fotó az a Gáborka-Petra páros…. naná. Nem, ennek ellenére sem lesz G-nek kishúga, bármennyire is úgy tűnik, hogy gyakorlatilag egyedül felnevelné…
Egész estig ott maradtunk Bobóéknál, D. közben megevett 5!!! tányér levest rengeteg tésztával, úgyhogy a vacsiról is le volt a gond, otthon már csak elájulni kellett… és tovább élvezni a két hét szünetet.