Házimunka...

Hát, azért a múltkor kár volt elkiabálnom, hogy milyen szép idő van, mert rögtön el is romlott, így eléggé beszorultunk a lakásba. Viszont ugyebár már régebben kedven itthoni tevékenységemmé vált a házimunka, így kimondottan örültem, hogy Anyával együtt takaríthattam… az ágyazásban is segítettem Neki: lefoglaltam a lehúzott huzatokat, amíg Ő tisztát húzott fel, hogy szegények ne érezzék magukat feleslegesnek addig sem, amíg be nem pakoljuk Őket a mosógépbe, hogy újra szép tiszták, és ezáltal használhatóak legyenek… Porszívózásnál meg kimondottan jól jön a segítségem: eddig Anya ahogy haladt a lakásban, mindig csak úgy rángatta maga után a porszívót, ami se Neki nem volt túl jó, meg gondolom, hogy Porszi sem élvezte igazán, hogy cibálják, de ez mára megváltozott: Anya megy elöl, mozgatja Porszi fejét, én meg tolom utána azt a nagy böhöm testét… Bár egyet nem értek: Porszi ha jól emlékszem, már akkor megvolt nekünk, amikor megszülettem…hogy van az, hogy én közben megtanultam járni, Porszit meg vagy tolni, vagy rángatni kell??? Nem volna mindenkinek egyszerűbb, ha Ő is megtanulna egyedül közlekedni?

Nem csak porszívóztunk ám, hanem áthúztuk az ágyneműt, meg egy csomót mostunk is…a mosás a másik, amit nagyon szeretek csinálni! Anya meg szokta engedni, hogy néhány ruhát én magam tegyek be a dobba, ami már magában is jó buli, de az aztán végképp nagyon jópofa, amikor elindul a gép, és a sok színes ruha egymás hegyén-hátán hánykolódik. Amikor meg vége van a beállított programnak, akkor jön a teregetés, amit szintén együtt csinálunk: én kiszedegetem a vizes ruhákat a gépből (néhányukat megrágcsálom kicsit, ízleléssel ellenőrizve, hogy elég tiszta-e), Anya meg felteszi Őket a kötélre.

Apa meg is dicsért minket, amikor hazaért a melóból, hogy nagyon ügyesek vagyunk, és szép rendet csináltunk. Én meg büszkén mutattam Neki, hogy még a csap is olyan tiszta, hogy akár abban is meg lehet fürdeni!!!