Újabb köszöntés

Ma megint vendégem volt, méghozzá a Luca jött az anyukájával!!! Kaptam ajit is (ezt már kezdem annyira megszokni, hogy nem is tudom, hogy hogy fogom megállni, hogy ne vágjak csalódott arcot majd akkor, ha véletlenül épp senki nem hoz nekem semmit), méghozzá egy nagyon frankó kis dömpert, aminek a platóján egy csomó szerszám hever, kislapát, meg ilyenek, meg van rajta homokozóforma is, amivel homoksütiket lehet majd csinálni. Anya meg kapott zsiris bögrét a relikvia-gyűjteményébe… mindketten nagyon örültünk ám! Miután kiörültük magunkat, belevetettük magunkat a játékba…mivel közben Emma itt volt, és takarított, eleinte a szobámba vonultunk be, hogy Ő is nyugton tudja végezni a munkáját, és mi se érezzük magunkat korlátozva…hát, nem is nagyon feszélyeztük magunkat, az ziher! Pillanatok alatt romba döntöttük a szobát,minden szekrényt kinyitogattunk, minden cuccot kirángattunk, Anyáék meg csak ültek a kanapén, és vihorásztak (bár abban azért megegyeztek, hogy valamivel egyszerűbb volt a dolguk, amikor mi csak feküdtünk a hátunkon, mint két vekni kenyér…jó, lehet, hogy nekik egyszerűbb volt, de nekünk viszont ölég’ uncsi), meg néha adtak egy kis innivalót, hogy a nagy melóban ne száradjunk ki teljesen. Néha megszeretgettem a Lucát, amiről Anya még videót is csinált, ami szerintem azért egy kicsit illetlen dolog, de Anya azt mondta, hogy csak meg akarta örökíteni a bimbózásunkat….jó, így talán el tudom fogadni. Mire elmenetek Lucáék, én úgy elfáradtam, hogy Anya csak berakott az ágyamba, én meg szó szerint lefagytam, és úgy maradtam (ami azért elég ritkán fordul elő)… Igaz, csak fél órát tudtam aludni, ilyenkor már nem megy több…ennek viszont ugye egyenes következménye volt, hogy elég nyűgös voltam felkelés után Ugyebár kezdetben arról volt szó, hogy Apa a héten itthon lesz szabin, ma épp csak beugrik a céghez, így Anya reménykedve várta, hogy most már majdcsak hazajön, és besegít körülöttem, de csak negyed hétkor jött meg. Már elég régóta ismeri Anyát, mert már az ajtóból kiabálta, hogy „neharagudjkisszívem-hogycsakmostjöttem-feltartottakde-hoztamnekekedegycsomó-finomságot-
egyboltbólamitmostfedeztemfel!!!”. Anya persze rögtön elájult, amint meglátta, hogy miket kapott (persze kajákat), és így már csak sajnálgatta Apát, hogy milyen sokáig kellett dolgoznia…Apa rámkacsintott Anya háta mögött, így tudtam, hogy ez is egy olyan trükk, amit néha be lehet vetni a nőknél….Na, legközelebbre én is veszek valami finomat Lucának!!!