szombat, március 29

A kifli-vita

Naszóval, tegnap, miután a vendégek elmentek, én meg pihentem kicsit a szobámban, Anya rohamszerűen az egész lakáson végigment, és nagyjából megpróbált „mérnöki rendet” teremteni a lakásban, merthogy estére is vendégeket vártunk. Jöttek is, mégpedig nagyon messziről, Tabról. Hogy kik is Ők, az elég bonyis, pedig egyszerű: a Klári nagyi barátnőjének a lánya (aki Apának volt osztálytársa volt annakidején az általános iskolában, valamint Őneki a férje, meg a lánya…világos, nem? Szóval Szandra nemsokára érettségizni fog, és kapott Anyujáéktól egy laptopot ajiba, amit Apa szerzett be, és azért jöttek….persze azért jöttek személyesen, mert velem is már régen találkoztak, és ez most jó apropó volt látogatásra. Én meg külön megtiszteltetésnek veszem az ilyesmit, úgyhogy nem bántam cseppet sem. Főleg, hogy kiélhettem a magamutogatási vágyaimat, lévén, hogy a fürdetésemhez is asszisztáltak…elég hízelgő, ha az embert 3 nő ugrálja körbe, még akkor is, ha az egyik „csak” a saját anyja. Szóval kijátszottam magam, megmutattam, mit tudok a kádban, milyen szépen vacsizok, meg minden, aztán bezsebeltem a dicséreteket, és lefeküdtem. Apáék még közben kicsit dumáltak kint, aztán a vendégek hazaindultak, mert azért Tab jó darab útra van ám mitőlünk… Ma meg (mivel hiába van szombat, Apa egész nap dolgozik) megint házimunkáztunk egy kicsit, főként mostunk. Az én feladatom volt a mosógép figyelése, hogy hol is tart a programjával, meg megpróbálkoztam a teregetéssel is, több kevesebb sikerrel… Aztán meg sétizni is voltunk, hintázni, meg kiflit is kaptam, amit a kertben elmajszolgattunk együtt Anyával, mivel szép idő volt…csak abban nem értünk egyet, hogy jobb íze van-e a kiflinek, ha pucéran esszük, ahogy Anya szereti, vagy tényleg jobb ízű, ha néha végighúzzuk a földön… de hát ez már részletkérdés…(Anya megjegyzése, hogy KIZÁRÓLAG a pontos dokumentálás miatt hagyta, hogy koszos kiflit régjak…szerintem nem koszos, hanem ízes, de a fene se fog ezen vitázni…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése