Na, megint ünnep van! De most nem csak minálunk, hanem mindenhol, és mindenkinek, ugyanis most nem szülinapról van szó, hanem a Húsvétról! Ennek örömére tegnap reggel összepakoltunk, és lementünk Balatonföldvárra a Klári nagyihoz húsvétolni. Vittük a Vira mamáéktól kapott szintimet is, hogy megfelelő zenei aláfestést tudjak adni a Húsvéthoz.. Már elég régen jártam itt Földváron, de egy csomó mindenre emlékeztem, hogy mi hol van, bár a lépcsőhöz még mindig kicsi vagyok… Ehhez a fajta lépcsőhöz még egy kicsit nőnöm kell úgy érzem… De a lakás többi részében szinte semmi nem maradhatott rejtve!
Ám az egész húsvétolásban meg Balatonföldvárazásban nem ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy elértem azt a kort, hogy össze lehetett engem hasonlítani Apával… jó, tudom, ez nagyon furán hangzik így, de mindjárt elmagyarázom: születésem óta állítólag nagyon sokat alakult a pofim, és a Nagyi is, meg Apa is mondogatták, hogy egyre inkább Apára, illetőleg a gyerek-Apára kezdek hasonlítani (Anya is így látta persze, de Ő például mindig a szememet szemlélte /hehe/ behatóan, miszerint Rá is hasonlítok kissé). A Nagyi hozott már régebben egy fekete-fehér fotót, amit kitettünk a kandallóra, és már volt olyan (Luca anyuja pl.), aki megkérdezte, hogy az most Apa-e, vagy én… Na, és hogy ne csapongjak ennyire: a Nagyinál van egy nagy kép, ami Apát ábrázolja egyévesen, és most végre kiderült az igazság: a Nagyi felemelt, hogy egyvonalban legyek a képpel, Apa meghatottan szemlélődött, Anya meg fotózott… Az eredmény úgy gondolom, hogy egyértelmű… Azt hiszem, hogy mindenki meg is hatódott egy kicsit, de titkolták persze ezerrel…
Ja, és ilyenkor ajándékozni is szoktak, elvileg valami kis nyuszifészket kellett volna keresnem a kertben, de azt mondták, hogy most idén a nyuszi még nem csinált nekem fészket, mert még kicsi vagyok a kereséshez (haha, ezek nagyon hamar felejtenek…otthon is milyen pikkpakk megtalálom a tiltott dolgokat is, hát nem emlékeznek???), majd jövőre, idén a nyuszi könnyítésként a saját világoskék hasonmását hagyta ott nekem a reggeli mellett... Én mondjuk ezzel is maradéktalanul meg voltam elégedve…ki a kicsi(nyula)t nem becsüli, ugyebár…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése