Remekül sikerült a mai nap!!! Annyira szép idő volt, hogy csuda, és mi ezt
úgy ünnepeltük meg, hogy kimentünk a kertbe ebédelni… Én (a kiflin kívül) még sose ettem kint, és meg kell mondjam, a jó levegő tényleg nagyon jó hatással tud lenni az ember étvágyára! Bár az sem hátrány, hogy most nem bébikaját ettem főként, hanem az Anya által kreált mustáros-zöldfűszeres rántott husiból kaptam, ami azért kicsit jobb, mint a pempők…nyeltem is, mint kacsa a nokedlit…Apa is betörölt 4 szeletet, amin még Anya is elcsodálkozott (jó, nem voltak valami nagy szeletek…meg különben is, Ő találta a receptet, és Ő hízelgett Anyának, hogy ilyet csináljon, ha más nem, becsületből is nyomatnia kellett). Miután jóllaktunk, a jó időre való tekintettel Apa nekiesett a kerti medencének, hogy feltöltse vízzel, meg a nagyja koszt kiszedegesse belőle. Na, nekem sem kellett több! Lelkesen belevetettem én is magam a melóba, bár volt némi nézeteltérésünk, ugyanis míg Apa a tisztaságot helyezte előtérbe, én inkább a vízhőmérséklettel foglalkoztam volna… Ellenőriztem, hogy valóban olyan hideg-e, mint ahogy mondják (az), és utána megpróbáltam feldíszíteni a vizet: csórtam a sziklakertből kövirózsát, és beledobtam egy párat… szerintem sokkal szebb úgy a víz, ha ilyen zöldek úsznak a tetején, de
Apa feszt kihalászta Őket…pedig a kövirózsák nem tiltakoztak a fürdő ellen, szépen ringtak a víz tetején, fuldoklásuknak nyoma sem volt (a kövirózsák szerintem profi úszók), így nem nagyon értettem a dolgot… Anyát meg a hideg rázta, hogy bele fogok esni a medencébe… Én nem értem ezeket… először mindig úgy tűnik, hogy örülnek, ha valami új kunsztot mutatok, de aztán meg a mutatványok nagy részéről kiderül, hogy az a „nem szabad!!!” kategóriába esik (igen, Anya még a három felkiáltójelet is hozzáteszi a hangjával mindig)… nehéz örömöt okozni nekik… inkább arra koncentrálhatnának, hpogy milyen szép a napsugár, ahogy megcsillan a víz tetején, amikor pacsálok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése