A nagy ünnepséget követően tegnap az idő is
megajándékozott bennünket: végre kisütött a nap, és olyan nagyon jó meleg volt, hogy kimehettem a kertbe játszani. Ez nagyon nagy dolog volt ám, ugyanis eddig csak vágyakozva nézhettem ki az erkélyajtón, és álmodoztam, hogy milyen jól ellennék kint..olyan sokáig kellett ere várnom, hogy amikor mondta Anya, hogy ha felveszem szépen az overálomat, akkor kitesz a fűre, már nem is hittem el. Pedig így történt! Leraktak a földre, én meg nekiálltam, hogy felfedezzem a kertet….nagyon szép volt! És mennyi érdekes dolog van odakint! Vegyük például a füvet… nemcsak hogy szép zöld, de sokféle zöld, meg sokféle alakú (Apa mondjuk azt szeretné, ha minden fűszál ugyanúgy nézne ki, és eléggé mérges a fura alakúak miatt, mert szerinte az csak gaz, és elrontja a gyepet…nem akarom cikizni, de a gyep uncsi, és hálistennek a mi füvünk amúgy is nagyon messze van attól, hogy „gyep”nek lehessen nevezni), és sokféle ízű is…bár az ízeket még nem sikerült eléggé kielemeznem, mert kiszedték a számból a szálakat, de én megjegyeztem, hogy legközelebb, ha nem ilyen sokan ugrálnak körbe, akkor majd jól megkóstoljam mindet. Meg ott vannak a vakondtúrások (Apa azokat is utálja, pedig amíg nem csinál nekem homokozót, addig csak ott találok jó kis porhanyós földet), m
eg a sok kövirózsa a sziklakertben…néha felbukkant egy-egy madár is, de azokkal most nem is nagyon volt időm foglalkozni. Szóval azt hiszem, hogy mostantól már én is nagyon várom a nyarat, hogy egész nap kint lehessek! Nameg később hintázni is voltun, és így szép időben az is sokkal élvezetesebb… a Kati néninek tán még nagyobb türelme van a löködéshez, mint Anyának, így örülök, hogy Ő is velünk tartott… De ma már sajnos haza kellett utazniuk a Nagyival, mert Kati néni holnap már dolgozik, úgyhogy úgy tűnik, hogy jönnek a sima kis hétköznapok, kettesben Anyával…sebaj, majd ráveszem, hogy együtt kóstoljuk meg a kertet… nem fogunk mi kettesben sem unatkozni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése