A skacok

No, ma aztán jó sűrű napunk volt… délelőtt jöttek a skacok, és ismét rájöttem, hogy együtt mennyivel érdekesebb mindent felfedezni! Jött a Panka az Anyujával, meg a Balázska az Ő Anyujával. Szokás szerint először a nappali szétrombolását tűztük ki célul, aztán mivel ebben már akkora rutinunk van, hogy nem is tartott tovább a dolog egy óránál, más elfoglaltság után kellett néznünk. Mondjuk arra legalább elég volt az az egy óra, hogy Anyáék szép nyugodtan (?!!??) megebédeljenek, aztán együtt kicsődültünk a kertbe. Először is ugyebár megmutattam az ugrálóváramat (mondjuk Balázsnak is van otthon ugyanilyenje, sőt, Anya tőlük kapta a tippet), meg a tojásfát, aminek a legjobban Panka örült, bár a lebontásába már nekünk, fiúknak is be kellett segítenünk. Közben Anya elővette a csajoknak (értsd: Anyáknak) szánt lélekerősítő kalácsot. Azt hitték, hogy majd Ők jól jóllaknak belőle…de mi meg amint megláttuk, hogy mi is zajlik, rögtön odastartoltunk, és gyakorlatilag az egészet elkoldultuk!Nagyon fini kalács volt, külön érdekessége volt a közepében rejlő csokoládékrém, ami azért is bizonyult nagyon hasznos dolognak, mert miután jól szétkentük az arcunkon, már bátran kóstolgathattuk utána a földet is, mert az Anyák nem rohantak rögtön oda a maszatos arcunkat látva, hogy „jajédesgyerekemmegmondtamhogyaznemfinomésnemszabad”, mivel az összes sötét maszatot a csokikrém számlájára írták. Vagy két órát fetrengtünk a kertben, aztán még egy kicsit folytattuk a szobában is, Anya előszedte a szappanbuborékfújót, amivel olyan bubikat lehet fújni, amik nem pattannak szét azonnal, hanem szépen megmaradnak a földön, meg az ember haján, és ujjal kell Őket szétnyomkodni…majd miután az összes bubit kivégeztük, a vendégek összecihelődtek, és elindultak haza, én meg egy kicsit lefeküdtem aludni, mert estére újabb vendégeket vártunk, és én fiten akartam Őket fogadni…mivel több kép most nem nagyon fér ide, majd holnap beszámolok, hogy mi is történt este…Ja, és itt van a legjobb kép, ami mostanában rólam és Anyáról készült…