Az út

Nos, amennyire féltem én ettől az utazástól, hát olyan jó volt. Végül is azt a verziót választottuk, hogy fél7kor indulás, mert akkor általában a gyerek még alszik, át se öltöztettük, hanem rögtön beraktuk a kocsiba, gondolván, hogy visszaalszik, és először is irány Földvár, hogy a Nagyit ott kitegyük. Földvárig a gyerek persze már nem is aludt vissza, de a várttal ellentétben nem is hisztizett a fura ébresztés ellen, kicsit kómásan ült ott pizsiben, és látszott rajta, hogy töri a fejét, hogy most akkor hova, miért most, meg egyáltalán…

Pikkpakk Földvárra értünk, 10 percet voltunk ott, amíg a Dávidot átöltöztettem, gyors pisi, aztán tűzés tovább. Dávid el is aludt, így nem is álltunk meg már Magyarországon, hanem csak Szlovéniában (mondjuk ez izgi volt, mert ugye nem volt oda matricánk, gondoltuk, a határon veszünk…csakhogy ott nem lehettet….. és 80km-t kellett menni a következő benzinkútig, ahol venni lehetett… egy kicsit már izgultunk, be kell valljam őszintén), ott vettünk kaját is, és irány tovább. Az olasz határ előtt tartottunk egy hosszabb, félórás pihenőt,de aztán már egy menetben jöttünk Oderzoig. Itt már a Nyusziék nagyon vártak minket, kaptunk ebédet, majd összeszedtük magunkat, és gondoltuk, hogy az út porát már a tengerben mossuk le. Hát, a Dávid a szokásos lelkesedéssel vetette magát a hullámokba, aztán a homokba, a Lili is csatlakozott, sőt, tanúi lehettünk Zalán első tengeri mártózásának is. A víz egyébként meglepően meleg volt, 22 fokos, a levegő vagy 35, úgyhogy igazi nagy pancsolást tartottunk. Pisti bepakolt egy nagy szatyor cseresznyét is, aminek pont olyan íze volt, mint amit régen a Kakukkos mama kertjében szedtünk, csak ez Szicíliából való volt. Miután mind megettük, mártóztunk még egyet, majd hazamentünk Nyusziékhoz… este egyikünket sem kellett ringatni, bár Dávid nem akart egyedül a szobánkban maradni, úgyhogy én vele együtt korán lefeküdtem, de Tamás se maradt fent, csak egy fél órácskát…hoszzú nap volt, de sose rosszabbat!