Beiratkoztunk

Ma új fontos állomás jött el az életünkben: elmentünk beiratkozni az óvodába… És most nem a mini-oviról beszélek, hanem az igazi nagy oviról, ahova a gyerek elvileg szeptembertől járhat. Az „elvileg” azért van ott, mert az ovinak egyetlen feltétele van, az pedig a szobatisztaság… Nos, az a helyzet, hogy a Dávid egyenlőre nem nagyon érdeklődik még a bili iránt… A pelenka az néha zavarja, nem akarja felvenni, és akkor eleinte azt szoktam Neki mondani, hogyha ráül a bilire, és tesz bele nekem valamit, akkor nagyon boldog leszek. Ezt a gyerek szerintem meg is értette, és tett is a bilibe dolgokat: narancsot, kisautót, félig megrágott kutyakekszet… Úgyhogy bevittem a bilit a fürdőbe, és amikor én ráültem a WCre, őt ráraktam a bilire… egy idő után lelkesen mondta is nekem kisdolgozás közben, hogy „Aja, psssss-pppssssssss”… de Ő maga nem csurizott még egyszer se, még véletlenül se… Sebaj, majd most bízom benne, hogy nyáron, amikor nem lesz rajt semmi, max az átszoktató pelenka, akkor menni fog. Ha meg nem? Na bumm, akkor nem szeptemberben kezd, hanem novemberben, vagy januárban, vagy amikor megérik rá, nagy ügy. Beíratva be van, és az a lényeg. Nagyon tetszett neki most is az ovi, nagyon jól elvolt, amíg én kitöltöttem-átnéztem az egymillió papírt, nem volt vele különösebb gond. A vicces egy apuka volt, aki szintén beíratni jött, szintén töltögetett, közben mocskosul rágta a tolla végét, és izzadt, mint az állat, tisztára, mintha vizsgázott volna… Néha motyogott, hogy „arról nem volt szó, hogy ezek mind le kell írni… hát én ezt honnan tudjam? Ezt a nejem szokta csinálni… Erről fogalmam sincs..”. Tök muris volt (Bár azért itt zárójelben megjegyzem, hogy szerintem Tamás azért tudta volna válaszokat…semmi olyan extra nem volt, amit egy apuka ne tudhatna…illetőleg inkább ILLENE tudnia. Mindegy, ari volt, végül is abban egyezett meg az óvónővel, hogy majd az asszony is beugrik, és az üres részeket még kitölti.

Amikor végeztem, még egy kicsit megnéztük a kertben a játszóteret, egy kisfiú közölte velem nagyon komoly képpel, hogy „ide sok gyerek jár ám!”, így megnyugodva hazajöttünk, hogy már tuti, hogy előbb- utóbb mi is „járhatunk ide. A képen egyébként az ovi előkertje látszik…már ez is olyan kis szépen meg van csinálva szerintem, kis vadregényes-árnyas…. Jó lesz ez a hely nekünk.