Sokan lettünk

Kedden Anya volt a Doki bácsinál megint, megmutatni a kistesót, hogy minden okés-e a pocakban, valamint, hogy kikérje a véleményét, merthogy arról van szó, hogy jövő héten mennénk Olaszországba a Nyuszi néniékhez egy hétre, és Anya kicsit bizonytalan az utazást illetően, miszerint tuti nem lesz semmi baj. A Doki bácsi hálistennek nem olyan aggódós, mint Anya, szerinte nagy butaság volna kihagyni az utat, nincs semmi gond, menjünk nyugodtan, mert ha meglesz a Tesó, akkor úgyse tudunk egy darabig sehova se menni… Ígyhát ez eldőlt, jövő héten utazunk. Addig is itthon múlatjuk a napokat, voltam oviban is persze szerdán (az új dögös szekrómban), majd délután segítettem Anyának mascarpone-krémes spárgás leveles tésztát sütni (az én aktív segítségem abból állt, hogy kinyaltam a sajtkrémes dobozt, és megkóstoltam a reszelt sajtot, hogy jó-e), majd kipróbáltam Botond unokatesóm új babakocsiját, amit Apa aznap hozott haza…nagyon franyesz kocsi, szerintem szeretni fogják. Tegnap angolozni voltunk, majd délután jött a Papa, meg a Dédi, ugyanis Papa el akarta vinni a nagy részét azoknak a köveknek, amit a sziklakertből szedtünk ki. Fel is pakolta őket az utánfutóra valami díszletek mellé, majd elmentünk egyet játszóterezni, hogy Anya nyugodtan kupászkodhasson. Mondta a Papa, hogy most itt hagyja az utánfutót ma délutánig, merthogy a Dédinél fog aludni, és csak ma mennek majd együtt haza Kecsóra, így még majd ma is talizunk. De nem csak ők jöttek ám, hanem hosszú idő után már kora délelőtt befutott Dorci néni, Balázskával és Mátéval, majd persze Luca az anyujával, így már 11kor oltári hangulat volt a kertben. Pláne, amikor még jött a Papa meg a Dédi…. Megszálltuk a Papa autóját, majd az utánfutót, néha a játszóteret…. Volt ám nyüzsi rendesen. Anya közben egy kicsit babázhatott is, lévén, hogy Máté, Balázs tesója még kisbaba, és állítólag a tesó is az lesz, amikor megszületik… Hát, elég fura egy szerzet volt, se foga, se haja, csak nyála van, de az sok, meg jó kedve, meg kakis pelusa (bár ez utóbbi nekem is van sokszor, és ráadásul sokkal „férfiasabb”szaga is van, úgyhogy nem tudom, miért mondják, hogy de ügyi, ha ilyet összehoz….). Ja, mondta nekem Anya, hogy a Nyuszi néniéknél is van kisbaba, úgyhogy már most elkezdhetek barátkozni a gondolattal, hogy „finoman” kell bánni egy babeccel, és rögtön azt akarta, hogy simogassam meg Mátét… na, én ezt részemről passzoltam, és valahogy úgy éreztem, hogy ezt a Máté sem bánta igazán…
Naszóval, jó sokan voltunk, és nagyon jól érezte magát (remélhetőleg) mindenki, jól el is fáradtunk, de este legalább sokat tudtam mesélni Apának… Ő meg csak irigykedett…