Fél?

Ma reggel úgy elaludtunk, hogy hiába ígértük meg Nyuszinak, hogy vigyázunk a Zalánra, amíg Ő elviszi Lilit oviba, mire felébredtünk, Lili már nem volt sehol (illetve persze az oviban volt, Anya megnyugtatott, hogy délután haza fog jönni, ne aggódjak). Meg is fogadtuk, hogy holnapra beállítunk valami ébresztőfélét… hiába, no, otthon nincs ilyen klasszul záródó spalettánk, ami gyakorlatilag teljes éjszakai sötétséget tud csinálni, és mi a fényre kelünk (vagy arra se). Reggeli után összeszedtük magunkat, és elmentünk vásárolni az élelmiszerboltba, és ha már úgyis a belvárosban jártunk, akkor nyaltunk egy kora délelőtti fagyit is… ha én ezt tudom, akkor mondjuk abszolúte nem reggeliztem volna, mert így éppen hogy meg bírtam enni a fagyimat, igaz, időközben Anyáét is elkoldultam, és abból is fogyasztottam egy keveset, de hát azért meg kellett küzdenem vele egy kicsit…

Ja, és ma derült ki az is, hogy az én drága kisfiam fél a kisbabától. Én is nehezen hittem el, de így van. Akkor kezdődött, amikor indultunk vásárolni, és ugye hát be lett ültetve a babaülésbe, a Zalán meg a másik oldalra bepattintva a kis hordozójába. Hát volt ott olyan ordítás, hogy mindhárman (Zalán is persze), csak néztünk… Csak akkor nyugodott meg, amikor kivettük a bolt előtt. Hazafelé ugyanez… Otthon meg már direkt figyeltük: tényleg nagy ívben kerülte ki a babeckát. Mondjuk, ahogy röhögve megállapítottuk, Zalán valóban nagyon félelmetesen festett a kis zöld gorillás bodyjában! Olyannyira, hogy amikor Dávid épp gyanútlanul játszott a szőnyegen, és a vérbaba megközelítette orvul, görögve-mászva, olyan gyorsan elpucolt, hogy csak na! Felugrott a kanapéra, és onnan halált megvető bátorsággal ugrott át a babzsákra, épp hogy a lábát tudtam csak lekapni menekülés közben… Na, mondjuk a csúcs az az volt, amikor Dávid előszedte az elektromos seprű botját, és miután letette, a Zalán megkaparintotta, és komplett Jedi-gyakorlatsort adott vele elő….oltári cuki volt…. Remélem, ez a „félek a babectól” nem végleges, mert akkor nagy bajban leszünk.

Miután kifagyiztuk magunkat, sétáltunk egy nagyot, majd hazamentünk, ebéd, szuszka, majd miután hazajött Lili is, meg Pisti is, gondoltuk nagy merészen, hogy fagyizzunk egyet! De megint újítottunk, mert most már megkaphattam a fagylaltlapot is, így én választottam magamnak kelyhet (képzeljétek, itten van igazi tej-fagyi is, és kókusszal bevonva…..). Aztán otthon játszottunk még egy csomót a kertben, főleg az új bubifújóinkkal, amit Pisti vett nekünk ajiba: igazi Thomas meg Perci alakú, a kéményén jön a bubi, miközben sípol….zseniális. Persze a sima bubifújó is jó, de abban én még nem vagyok azért olyan jó, mint mondjuk Lili vagy Anya, de majd gyakorlok. Volt egy kis eperevészet, kis labdázás,nem is tudom, férhet-e ennél több egy napba…