Bútorrendelés

Hétvégén komoly programunk volt: elmentünk a Dávidnak nagyfiús bútort rendelni.

A helyzet az, hogy annyira szeretjük a mostani bútorát, hogy akárhogy is néztük, nem találtunk jobbat (illetve…de erről majd mindjárt). Szóval annakidején megtaláltuk ezt a fajta bútort, sőt, annyira annakidején, hogy még csak nagyon-nagyon kerülgetve beszéltünk arról, hogy egyszer esetleg lesznek közös gyerekeink… a megtaláltuk úgy volt, hogy akkor nyitott a Max City, és elmentünk körbenézni. Láttunk egy gyerekbútor-boltot is, bementünk, körülnéztünk, és beleszerettünk egy fajtába, és akkor hangzott el, hogy „ha egyszer, akkor majd’. Aztán eljött a ha egyszer, és akkor tényleg ezt a fajtát rendeltük, Mivel nagyon bevált, gondoltuk, hogy akkor ez, ami most van, lesz a Gáboré (jah, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy akkor konkrétan kijelentsem: a második gyermekünk már tuti biztos a Gábor nevet kapja… erre rendeltük meg a bútort is- márhogy a névtáblákat), új névtáblákkal, meg persze új ágytakaróval, fejvédővel, pelenkázófeltéttel, biszbaszokkal; és a Dávid kap ugyanebből a fajtából egy „nagyfiús” ágyat, meg kicsit más elrendezésű szekrényeket, ágyneműt, éjjeliszekrényt, kis asztalt székekkel, paddal, meg hogy veszünk hozzá a bébiszobába még fotelt, szőnyeget, pár polcot…. Időközben kiderült, hogy a Max Cityben levő üzlet bezárt, de némi nyomozással kiderítettük, hogy hol kapható a bútor most. El is mentünk még pár hete, megnéztük, tényleg van, így szombaton el is mentünk megrendelni. A

Tamás játszott Dáviddal, én meg leadtam a rendelést a tulajnőnek, közben persze hangsúlyozva, hogy imádjuk ezt a bútort (hehe, hátha kapunk egy kis árengedményt - jelentem, kaptunk, de ez inkább az Ő kedvessége, mint az én duma-tehetségem, de ez mindegy is), csak hangyányit drága, erre a hölgy mondta, hogy „oh,van azért ennél drágább is”… na, itt félrenyeltem kicsit, majd amikor befejeztem a rendelést, és Tamás leperkálta az előleget, mondtam, hogy gyorsan azért még egyszer körülnézek a boltban, hogy mi felett siklottam el a múltkor, mi az, ami ennél is jobb… Jelentem, megtaláltam: asszem azért nem esett le a múltkor a dolog, mert a „fiús”bútorokra figyeltem csak, de most kiszúrtam: találtam egy olyan gyönyörű lányos bútort, hogy rögtön mutattam is Tamásnak, hogy ha egyszer tényleg összehozunk egy kislányt is, akkor annak tuti ilyet veszünk…el is hiszem, hogy drágább, de hogy nekem ilyen kell legközelebb, az tuti... Apa, gyűjts!!!!! Ja, és csak hogy értsétek: a maci-minta kristályokkal van kirakva...namost, aki engem ismer, az akkor már tuti érti a fellángolásomat...

Naszóval, bútor megrendelve, most már csak imádkozni kell, hogy mielőbb megjöjjön, szépen el tudjak rendezkedni. Vasárnap semmi különös nem volt, medencéztünk, kicsit vásárolgattunk, hesszeltünk, ilyesmi, tegnap délelőtt ovi, délután pancsi, ma meg egész nap kint, mert nagyon meleg volt… sokat pacsáltunk, meg a Dávid lelkesen taposta a vakondtúrásokat, és tartottunk egy kis házi aszfaltrajzversenyt is… szerintem a Dávid nyert, mert az Ő krikszkrakszai még mindig dekoratívabbak, mint az én tigriscsíkos macskám….