
Tegnap hasznoskodtam. Az történt ugyanis, hogy amikor mentünk angolra, előtte ugye szokás szerint felmentünk hozzájuk, hogy onnan induljunk együtt. Na, gondoltam, én kihasználom a rendelkezésemre álló időt, és kicsit körülnézek, hogy hogyan tudnám hasznosan eltölteni az időt….ééééééés: megtaláltam Luca porszívóját, ami számomra is kezelhető méretekkel bír, nem úgy, mint az otthoni, Anya által használt nagy dög. Előkaptam, és módszeresen végigmentem vele a lakáson… A két felnőtt valamiért ezt nagyon murisnak találta, és csak nevettek, de Luca vágta rögtön, hogy a dolog komoly, és még mutatta is, hogy melyek azok a területek, amelyekre akár még egyszer rá lehetne menni. Hiába, igazán csak a női szem tudja ezt ennyire meglátni… a felnőttek meg biztosan már unják a takarítást, azért nem értékelik kellőképpen az igyekezetet. Illetve ez se igaz, mert Anya azért hazafelé „jutalmul” vett nekem megint epret… nekem ez a legeslegeslegkedvesebb gyümölcsöm mostanában (meg az alma, meg a dinnye, meg a körte, meg az összes többi), és ki se bírtam hazáig, a kóstolást már útközben megejtettem… letelepedtem a padkára, és közöltem Anyával, hogy amíg nyugiban el nem majszoltam pár szemet, addig ne is számítson arra, hogy én továbbmegyek! Így aztán Ő is inkább letelepedett, és majszolt velem együtt, majd amikor jóllaktunk, hazamentünk, fojtásnak benyaltam egy üveg babakaját, oszt irány az ágy! Mostanában olyan nagyokat tudok délután is aludni, hogy csak na!
Pláne, ha be van ígérve alvás utánra egy meglepi! Először azt hittem, az a meglepi, hogy Apa már négykor hazaért, és elvitt engem a Praktikerbe magával, de kiderült, hogy nem! Mikor hazaértünk a vásárlásból, már ott volt egy bácsi a kertben, és az én új játszóteremet szerelte össze! Húdenagyonboldoglettem! Apám! Van rajta hinta is, meg csúszda is, meg egy kisház alul, meg hozzá egy kis homokozó…. Sőt, külön van még egy vonat alakú kisház is! A bácsi segítet Apának összeszerelni, így egy óra alatt végeztek, így még estig tudtam egy csomót hintázni! Igaz, hogy a fókahinta szeme az nem sokáig maradt a helyén, de Anya azt mondta, hogy majd fest egyet a Fókának, és ezeket meg megtarthatom én… nekem úgyis jobban áll…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése