Egy merő vándorlás az életem mostanában…Tegnap délután összepakoltuk a cuccaimat, és elindultunk Kecskemétről hazafelé…én ugye jó szokásom szerint elaludtam az autóban, és mire felébredtem, már otthon is voltunk…egész megörültem a pelenkázóasztalomnak…Anya őrült mosásba-vasalásba kezdett, nem is értettem a dolgot, aztán azért csak leesett a tantusz, amikor nem a szekrénybe pakolta vissza a holmikat, hanem a bőröndbe újfent. Gondoltam, hogy megint utazunk. Este még alhattam egyet a saját ágyamban, aztán reggel bepattantunk a kocsiba, Apa ment elöl a sajátjával, mi meg utána. Neki sokkal uncsibb útja lehetett, mert csak a csomagok voltak az útitársai, mi meg ugye egymást szórakoztattuk Anyával. Én dumáltam, Anya énekelt (bár e nélkül is ellettem volna), de még így is szörnyen hosszú volt az út…de a végén csak megérkeztünk. Kiderült, hogy a Klári nagyihoz jöttünk. Ennek örültem, mert itt még nem voltam. Klári nagyi a Balatonnál lakik, ami állítólag olyasmi, mint a fürdővizem, amit ugye nagyon szeretek, csak sokkal nagyobb….tehát
valami nagy jó lehet…de mivel nagyon melegeket mondtak az elkövetkező hétre, nem biztos, hogy le tudunk menni strandolni, így Apa felállított a kertben egy jó nagy pancsolót, hogy azért ne főjjünk meg.
Először csak Ő mászott bele, és nagyon elégedett volt a munkájával, majd csatlakoztunk mi is Anyával. Jó meleg kis vize van, először furcsának találtam, de aztán nagyon belejöttem a pacsálásba! Minden nap fogok egyet úszni, az tuti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése