Most már ugye itt vagyunk 3 napja, ezek meg csak vihognak egyfolytában…pedig nem is olyan régen találkoztak, de hát mintha 3 éve nem látták volna egymást
Már tegnap el akartunk menni, hogy vegyünk a Nagyiék új házába csaptelepet, vagy mi a szöszt, de úgy eldumálták az időt, hogy a tervezett 3 üzlet helyett csak egybe jutottunk el még zárás előtt, de nem is idegesítették magukat, mondták, hogy majd holnap folytköv….és ebben megnyugodva pletyiztek tovább késő estig…Na, aztán ma végre felkerekedtünk..
bár ebben sem volt köszönet…úgy tűnt, hogy az életben nem lesz csaptelepünk…az első üzletet már megint csak akkor találtuk meg, amikor már bezárt, úgyhogy már csak a Brikosztorba tudtunk menni, ahol kiderült, hogy vannak álomszép csaptelepek, de azt hittem, hogy a vihogás miatt képtelenek lesznek elmondani normálisan az eladónak, hogy mit is akarnak…én nem igazán értettem, hogy mit találnak ennyire viccesnek, de az tény, hogy amikor már egymás hátát csapkodták a röhögéstől, akkor már az eladó krapek is röhögött, úgyhogy végül én is csatlakoztam Aztán könnyes szemmel a Nagyi egész egyszerűen a krapek kezébe nyomta a Nagypapi által lediktált vásárlási listát valami tömítésekről, meg geberitekről, meg a fene se tudja mikről, a krapek meg gyorsan összeszedte nekünk a cuccokat…gondolom, már úgy volt vele, hogy ha hazamegyünk, akkor tán a többi vevő is be már majd jönni az üzletbe…Mindenesetre végül
is a csaptelepek is meglettek, meg a kiegészítők is, mi végre hazamehettünk, illetve elsétálhattunk a cukrászdáig, nehogy Anya véletlenül egy napig ne tudjon fagyizni...közben megnéztünk egy szökőkutat is, hogy valami kultúrprogram-színezete is legyen a dolognak...na, ez mondjuk nekem is tetszett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése