Ma volt Apa szülinapja…állítólag a harmincharmadik, hálistennek ahhoz én még elég fiatal vagyok, hogy ezt el is higgyem, bár kétségeim azért vannak…jó, ez csak vicc volt, Apa nagyon jól néz ki.
Mi meg megtettünk mindent, hogy jól is érezze magát.
A torta idén is itthon készült, Apa állítólag jobban szereti, ha Anya csinálja a tortáját, mintha cukiból vennénk…Állítólag Anya meg nagyon szereti ezt csinálni, úgyhogy a kereslet meg a kínálat elvileg egyensúlyban van…
A baj csak az volt, hogy minden torta másként 
viselkedik…ennek pl az volt a kis szokása, hogy a tésztája nagyon jól nézett ki addig, amíg folyékony, illetőleg nyers massza volt (én is kevergethettem, kóstolhattam is, finom is volt), de mikor kisült a 3 darab lap, amiből a tortát össze kellett rakni, egyik jobban tört, mint a másik…Már a sütőből is nehéz volt kivenni, de hálistennek, annál a résznél, amikor krémmel össze 
kellett rakni, nem is voltunk otthon (merthogy tegnap jött ám a Klári nagyi is, köszönteni is, meg rám vigyázni a nagy sütés-főzésben), merthogy inkább sétáltunk egyet, így a legnagyobb anyázásokról lemaradtunk, de a végeredmény végül is jó lett (bár több alma kellett díszítésnek a tetejére, mint ahogy az a recept mellett levő fotón volt, de hát az nem baj.Készen lett, szép lett, és ez a lényeg. Csináltunk Apának képeslapot is, márhogy én írtam alá a tenyeremmel! Este aztán meg is kapta az ajándékait, bár Anyáéban felfedezni vélt némi 
célzatosságot (Feldobox-Adrenalin ajándékcsomag: cápák köz lehet menni vele például úszni, vagy ejtőernyővel ugrani, meg egyéb ilyen kellemes dolgok, és tényleg, én is néztem Anya szemét, amikor átadtuk az ajándékokat, és mintha kaján vigyor lett volna az a mosoly…persze Ő hárít), de örült neki Apa, úgyhogy a célt elértük, bár persze legjobban az én „saját kezű” aláírásom tetszett neki! Naná…
Szóval: BOLDOG SZÜLINAPOT APA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése