Punnyadunk

Na, ha tényleg úgy telik el az egész év, mint az eleje, akkor nekünk csak egy nagy punnyadás lesz az egész… Még fotó sem készült valami sok az elmúlt napokban, mert igazából semmi érdemleges nem történt…

Pihenünk, játszunk a gyerekkel, sokat alszunk (főleg én…), nézzük a tévét (a gyerek ráfagyott a képernyőre, amikor S.J. mazsolás tekercset csinált, ezen felbuzdulva a kenyérsütőben bedagasztottam én is egy adag tekercsnek valót, csak én fahéjasat csináltam, pikkpakk el is fogyott a fele, amint kikerült a sütőből). Tamás ma szenved, szegénynek holnap megint kezdődik a meló, vagy 3 hónapja ezt a két hetet várta, amikor itthon lehet velünk, erre milyen gyorsan elment… Sebaj, idén, ha minden igaz, akkor 7 hosszú hétvége is lesz, egyiktől a másikig araszolva csak túléli… Nekem meg tuti rohanni fog az idő, mennek majd a hetek pikk-pakk… már a 10. hétben járunk, holnapután doki, remélem, okés lesz minden…