Kajahegyek

A karácsony olyan szempontból mindenképpen mély nyomot hagyott a gyerekben, hogy azóta, ha bármilyen csomagot (vagy akár csak szatyrot) lát, azt azonnal ki akarja bontani. Tegnap hozták pl Tamásnak a vitaminjait, na a gyerek teljesen transzba került, úgy nekiesett a doboznak, hogy öröm volt nézni! Fel tudja kapirgálni a ragasztószalagot, letépi, és kutat, hogy abból, ami a dobozban van, vajon mi az övé? Gyorsan beledobtam a vitaminok mellé egy Túró Rudit, hogy legyen valami sikerélménye, na, úgy befalta, mint a huzat, ha simán csak a hűtőből megkapja, akkor sosincs ekkora sikere. Lehet, hogy majd amikor megint jön a nem-evős időszak, akkor csomagban küldöm majd neki a kaját…hátha beválik.

Szegény délután megint kapott oltást is, próbált hősies lenni, a vizsgálatot még hang nélkül tűrte, de a szurinál azért már elszakadt a cérnája, még jó, hogy az ari dokibácsit azért még nem utálta meg teljesen, elköszönni is hajlandó volt.

Ma meg jött az Anyu (neki Vira mama), merthogy bevállalta a gyerekpesztrálást holnapra, amikor is az egész napomat orvosoknál kell töltenem (12. heti UH, 4 markeres vérvizsgálat, plusz nőgyógyász), megállapítandó, amit amúgy is sejtünk, hogy Csöpp is makk.

Csináltam jó nagy adag vacsit (tehetek én róla, hogy többfélét is meg tudok kívánni egyszerre??), győztük elpusztítani