Kult-kelt

Kezd úgy tűnni, hogy nem csak Dávidot érdekli egyre jobban a konyha…

Én már pár hete a Facebookon láttam, hogy szinte minden kedves sütni szerető ismerősöm (Sanci is, ja) „Napraforgó”t süt, sorban tették fel a képeket, persze meg is néztem a receptet, tetszett is, de hát annyi a recept… és én valahogy nem ezt vettem előre. Tegnap aztán Klári a fejére csapott, hogy hát mi volna, ha ma kipróbálnánk egy új kalácsot, kapta kinyomtatva valami ismerősétől, aki a netről szedte, és esküdött rá hogy egyrészt nagyon finom,  másrészt meg nagyon jól néz ki, előveszi, várjak, nézzem meg, hátha kedvet kapok… esküszöm nektek, valahogy abban a pillanatban tudtam, mit fog előkapni a konyhafiókból, gyorsan oda is szaladtam a számítógéphez, Google, Limara péksége, Napraforgó… Klári jön utánam a szobába, nézd csak, ez az a recept, én felé fordítom a monitort, és röhögünk. Honnan tudtad? Hát, mondom most úgy látom, ez a nyár kult-keltje…

Oké, ki nem maradjunk belőle, süssünk… Na, nekilátok, D. természetesen 2 fordulat után kiveszi a kezemből a robotgépet, majd fél perc múlva már Gábor is ott van, Ő is akar segíteni… Legyen.

Nos, a süti annyira könnyen elkészíthető valóban, hogy 2 „segítséggel” is pikkpakk összehoztam… pedig ők mindent megtettek… vagy pont azért lett ilyen jó?

És hogy ne csak süti legyen, spenótot is főztünk… addigra D. a konyhai sikerei miatt megtáltosodva már annyira felnőttnek érezte magát, hogy G. ellátását is át akarta vállalni… Ebből azért még lehet, hogy lesznek balhék…