Tegnap délután Tamás lejött Ballószögre, hogy azért illő módon, családi körben megünnepeljük Gáborka szülinapját. Én ugye már hétfőn megrendeltem a tortát Kecskeméten, ezt Ő hozta magával, meg naaagy ajit is (igen, naná, autót, ezúttal tűzoltót, locsolósat), úgyhogy a gyereknek nem nagyon lehetett oka panaszra. Az ünneplés tűzgyújtással kezdődött, amit legalább lehetett az ajival oltogatni, alig maradt annyi, amin a szalonnát és a nyársakat meg tudtuk volna sütni… A tortának is sikere volt, G. alig győzött nyávogni, meg ciccegni…
Azért szegény Gáborkát már most sajnálom egy kicsit, emiatt a nyári szülinap miatt…. Emlékszem, Bóbinak is rossz volt, nyár közepén született, igazi, sokbarátos, nagy banzájt sose lehetett neki összehozni… legfeljebb áttesszük majd szeptemberre mindig J
De most még kicsi, szerintem élvezte a felhajtást, fél tízig kint mulattunk a kertben…
Ma meg reggel én összepakoltam, érzékeny búcsút vettem a gyerekektől a következő másfél hétre, beültünk a kocsiba, T-vel, és irány Pest. Itthon újrapakoltam a táskámat, mert holnap megkezdődik az éves szabadságom (a családomtól kapom, ez a világ egyik legjobb találmánya szerintem), ami rögtön erős felütéssel indul: három napos főzőtáborba megyek a Csillagánizs főzősuli szervezésében… esküszöm, izgulok, mint anno, az osztálykirándulások előtt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése