Reggel tízre mindenki hősiesen levonszolta magát a reggelihez. Ugyan ma nem mi sütöttük a kenyeret, de azért így sem volt okunk panaszra, házit ettünk most is. Annyira házi volt hogy a háziak csinálták. Házikalács is készült…. A kenyér mellé lehetett rántottát tolni… házit, erdei gombával…igazi, friss vargányával… volt sajt, vaj, lekvárok… Közben Timi szólt, hogy aki előre jelezte, hogy a Kistücskös-ebédbe beszállna, az ne tömje magát dugig, mer fél egyre szól az asztalfoglalásunk… bánatosan meredtem a tányéromon hagyott két maradék falat rántottára, de a Kistücsök az Kistücsök…
Miután elhaygtuk a reggelizőasztalt, összepakoltunk, vettünk pár üveg bort (kartonszám) és pár bögrét-mifenét Gézától, majd elköszöntünk, és hazaindultunk. 11-en hazafelé ugye útba ejtettük a Kistücsköt, ahol igen jó kis ebédet ettünk végig (hihetetlen, de tudtunk enni…)…
Üdvözlőfalatként rögtön kaptunk kis hideg paradicsomlevest bazsalikomhabbal, majd én spec kovászosuborka-krémlevest ettem, majd egy adag báránylapockát paradicsomos fejtett babbal, és fojtásnak betoltam egy kis kávékrémet házi csokifagyival.
A kocsiban ki is kellett kapcsolni a nadrágom felső kapcsát… és ha hiszitek, ha nem, egész úton hazafelé még kajákról dumáltunk… és senki se lett rosszul! Namost vagy Lali vezet nagyon jól, vagy már tényleg eljutottunk erre a szintre, nem tudom, de szerintem figyelemreméltó a teljesítményünk… pláne, ha még azt is elárulom, hogy úgy mentünk hazafelé, hogy Olívia és én (mi ketten mentün ugye Krisztáékkal) még meghívást kaptunk Kriszta házi fagyijára… amit nemhogy nem utasítottunk vissza, de még a második kör kóstolót is bevállaltuk. 4 adag fagyival később aztán már nem is volt elég a gombot kigombolni a gatyámon, a cippzárt is lehúztam. Még kész szerencse, hogy ezután már csak otthon kellett kiszállnom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése