A főzőtábor- első rész

A táborról szerintem csak úgy érdemes írnom, hogy már az elején leszögezem, hogy nincs a dícséretekben semmi túlzás. Kicsit azért szétbontanám a leírást szakaszokra, így is hosszú lesz, de hát higgyétek el, ezt nem lehet röviden. Szóval:

Első nap

Minekutána Timi határozottan kijelentette, hogy egy órára mindenki érjen oda, tök logikus volt, hogy lesz aki késik… konkrétan mi, és ez csak azért fordulhatott elő, mert belesek vagyunk…. A sztori úgy volt, hogy Kriszta barátnőmmel már a kezdetekkor megbeszéltük, hogy engem majd ők visznek kocsival (Ő ugyanis a férjével együt jött, mivelhogy főzni is együtt járnak, így Lali is meg volt hívva). Érden laknak, tehát az indulás onnan volt, engem odáig elvitt Cicuka (igen, ilyen rendes… vagy csak ennyire szabadulna… mindegy, részletkérdés). Viszonylag időben el is indultunk, de felmerült, hogy Timi azt tanácsolta, hogy azért ne érkezzünk full éhesen, ezért úgy döntöttünk, hogy útba ejtjük a Stahl magazin rangsorában első helyen szereplő halsütőt Siófokon. Nem volt elhibázott lépés, oltári finom halakat ettünk… csak hát így késtünk fél órát. Hálistennek nem volt belőle gond, Timi okosan belekalkulálta az ilyen kis csúszást, úgyhogy a programok csak kettőtől indultak. Jah, a helyszínről: Légli Géza borász vendégszeretetét élvezhettük egész hétvégén, használhattuk a kemencéjét, ihattuk a borait, héderezhettünk a vendégházban, láthattuk a szőlőjét…de majd mondom sorban. Tehát.

Első lépésként (miután mindenki lehajtott pár pohár rozé fröccsöt, és benyomott némi pármai sonkát sáárgadinnyével) kivonultunk a teraszra, ahol már minden elő volt készítve ahoz, hogy a másnapi reggelit „összedobjuk”. 14-en voltunk, mindenkinek jutott meló bőven, a „karmester” Ugrai-Nagy Tünde, alias Ízbolygó volt. A csapatról csak annyit, hogy ez az úgynevezett „kemény mag” volt (Itt rögtön meg is ragadnám az alkalmat egy kis plagizáklásra, Timi férje szerint főzősuliról lévén szó, hívjuk magunkat egyszerűen csak KÖMÉNYmagnak… én ezen egy órát röhögtem…), a főzősuliban mindenki törzsvendég, így aztán már mindenki főzött együtt mindenkivel (több ízben is), úgyhogy senki nem feszengett, mindenki hamar megtalálta a helyét, és úgy dolgoztunk együtt, mint a parancsolat (itt most nagyvonalúan elsiklok afelett a momentum felett, hogy hogy égettem oda pillanatok alatt pár darab májat az indukciós főzőlap nem-ismerete miatt…éketemben nem használtam még ilyet, és ha rajtam múlik, soha nem is fogok… nyugi, a májat megmentettük, a serpenyőt elsúroltam, nagy gáz nem történt).

Készítettünk finom házi joghurtot, petrezselymes csülökpástétomot, portóis májpástétomot ribizli-áfonya chutney-val, valamint körözöttet juhtúróból, és összeütöttünk egy kis levendulaszörpöt is, amivel majd a másnapi rozéfröcsött lehet felütni kicsit.

Miután minden elkészült, elmentünk megnézni Géza szőlőjét…. Nem, nem a pincét, hanem a szőlőt!!! Nem vagyunk állatok…és addigra már amúgy is fröccsöztünk. Szóval tök nyugiban megszemléltük a tőkéket, a mit-miért-hogyant, és még élveztük is! A kilátás gyönyörű volt, a szárnyas hangyák meg nem zavartak igazán, hamar belejöttünk a hessegetésbe… bár lehet, hogy külső szemlélőnek furán hatott volna a csoport, ahogy érdeklődve bólogat, közben meg veszettül hadonászik, de egymást nem zavartuk ezzel.

És mivel ennyire okosan végighallgattunk mindent, jutalmul végig is kóstolhattuk a házhoz visszatérve Géza borainak nagy részét. Én momentán abszolút nem értek a borhoz, én enni szeretek igazán, de Gabi barátnőm szerint mindent lehetett érezni, amiről szó volt, hogy mire kell figyelni… én inkább a közben kapott falatkákat díjaztam… Géza sk. sütött nekünk kenyeret, ehhez dióolajat, sült hússal összedarált sülzsírt (ennek van spec neve, de nanáhogy nem ugrik be), paprikakrémet és házi vadszalámit ettünk… és ezek után még jött a vacsi, Dávid isteni gerslis lecsót rittyentett nekünk bográcsban… Felállni az asztaltól nehezen tudtunk, ezért elég későn kerültünk ágyba, de megérte… bár voltak bizonytalanságaim, hogy a másnapra meghirdetett korai kenyérsütésen való megjelenésem reális-e, de mint majd kiderül, nem csak éjjel vagyok leány…

Ja, és a képek: mivel rengetegen fényképeztek, én elő sem vettem a saját gépemet... Kriszta barátnőmmel egyeztettem, engedéllyel lopom az Ő képeit.(http://vaniliaakonyhaban.blogspot.com/)