Időközben az történt, hogy T. vasárnap délben elment Anyuékhoz, felpakolta a két gyereket, és átvitte őket Balatonföldvárra, hogy a nyár további részét ott töltsék… de,de, fogok én is csatlakozni, de majd csak egy hét múlva… addig szabin vagyok. Igen. Szabin. A családtól. Igen, ki fogom bírni…
Vasárnap hazaérkezés után pl. egész egyszerűen kiejtettem a kezemből a táskákat, leültem a kanapéra, és csak egy óra múlva álltam fel, hogy betegyek egy mosást…
Hétfő reggel korán felkeltem, és mivel megbeszéltem előtte nap Tündivel, hogy eljön, és kitakarít, tök nyugodt lelkiismerettel fogtam magam, és elmentem meglátogatni a Bóbitát. Fél kilencre már ott is voltam, így volt egy kis időnk együtt, dumáltunk, meg hallgattam Nándi szövegelését… eszetlen, micsoda mondatokat tud összerakni… meg mondókázik…
Aztán dél körül elindultam haza, hogy a délutáni alvásukat ne zavarjam, útközben még beugrottam a WestEndbe. Koobe-t akartam eredetileg venni, merthogy a főzőtáborban az egyik srácnak volt, és felajánlotta a könyvgyűjteményét használatra, de ehhez ugye nekem is kell vennem egy ilyen kütyüt… amit persze nem kaptam. Ezen egy kicsit eltettyentem, úgyhogy vettem egy mély levegőt, és bementem a tekószalonba… ugyanis a múlt héten hallottam, hogy nem teljesen lehetetlen az, amit már az esküvő óta szeretnék titkon, konkrétan, hogy kristályszeme legyen a tetovált lovamnak… és ne ragasztott, mert az ugye egyrészt leesik, másrészt meg kicsit cikis. Főleg az én koromban. És múlt héten a körmösöm mesélte, hogy látott csajokon „beültetett kristályt”. Hogy a cuccnak mi a pontos neve, ő se tudta megmondani, csak azt, hogy valszeg tetkószalonban csinálják, úgyhogy gondoltam, a legjobb az adott helyen rákérdezni. Mint kiderült, valóban van ilyen, microdermal piercingnek hívják…úgyhogy röpke 10 perc gondolkodás után már volt a lovamnak kristályszeme… mondjuk nem tudom, hogy a férj mit fog hozzá szólni, de mindegy, a tetkóért már eddig se ugrált, annak már mindegy, legfeljebb majd ezt a tenyérnyi bőrt nem nagyon nézegeti, az összes többi az övé lehet a testemen… kivéve persze a császárok helyét, ami meg a „gyerekeké” már amúgy is… a ló meg most már tényleg csak az enyém, nekem tetszik, és passz. És még csak nem is fáj, mondjuk estére meg tegnap egész napra még le kellett ragasztani, de ma már villoghatok vele… megyek be úgyis nemsoká a városba, és T-vel is fogok találkozni (miután a Mamutban megveszem a Koobet, mert ott lehet kapni, T meg ma Pesten van, mert van némi melója)… nanáhogy ujjatlan ruhát veszek fel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése