A
hétvégén nem nagyon történt semmi említésre méltó (hálistennek, teszem hozzá,
mostanság azért volt történés rendesen, nem fogok bánni pár csendesebb napot). Eltelt
a két nap piszok gyorsan, hiába, amikor itthon vannak a gyerekek, nincs idő
unatkozni (meg semmire se). Most épp Gáborka belépett a „NÁM” korszakába.
Bármit mondok, vagy kérek, ő automatikusan rávágja, hogy „NÁM”…. az más krdés,
hogy miután nemet mondott, akár azonnal hajlandó megcsinálni a kért dolgot, de
így is elég idegölő a dolog. Pláne, hogy hetente megkérem, hogy kicsit
csiszoljon már a kommunikációján…
-Gáborkám,
nem akarsz megtanulni beszélni????
-NÁM!!!!!
Majd
odamegy a pulthoz, és felfelé mutogatva nyüsszög…
-Kérsz
vizet?
-NÁM!!!!
(nyüssz, nyüssz, mutogat a poharakra)
-Almalét?
-NÁM!!!
(nyüssz, nyüssz, mutogatás)
-Kakaót??????
-NÁM!!!!!!!!!!!
(nyüssz, nyüssz, mutogat)
-najóvan,
ebbőlelégvolt, ezigynemfogmenni, nemtudommitakarsz, vizetadokcsak,
tanuljmegkérni…. tessék, itt egy pohár víz, idd meg, és csönd!!!!!
-Jó….
mondja, megissza, és elmegy. Én meg állok, és szarul érzem magam, amiért
kiabáltam.
 |
| :) |
De
legalább ma örömöt okoztam D-nek. Ezt is nehezen tudom összehozni néha…
valamiről azt gondolom, hogy örülni fog neki (legyen az a kedvenc kajája, vagy
valami szép ruha, vagy egy szép kavics, amit útközben szedtem fel a földről
boltba menet (jó, nem vagyok mintaanya, ilyen igazából eddig csak egyszer volt,
de akkor tényleg jó ötletnek tűnt, hogy majd ovi után megmutatom Neki, és
együtt örülünk, hogy milyen szép…. rögtön eldobta… rossz napja volt… több
kavicsot nem szedtem fel…)), de nem azt látom rajt, amit vártam.
Ma
elmentem Gabi barátnőmhöz, aki vett nekem egy csomó gyerekcuccot, cipőt (mindig
átküldi a honlapokat, ahonnan rendel, én választok, hogy nekem mi kell, egyben
megrendeli… fele pk….). Már reggel említettem D-nek, hogy kap szép Miki egeres
cipőt (fő a jó reklám), akkor is már nyitott volt a dologra, és amikor értük
mentem, és mondtam, hogy otthon várják az új cuccok, szinte futott hazáig…
Itthon
egyből szerelembe esett a Roary-s pizsivel meg a cipővel, pillanatok alatt
levetkőzött, felöltötte a pizsit, és a sportcipőt, és úgy rohangált fürdésig.
Fürdés után persze azt a pizsit akarta felvenni (én meg reménykedtem, hogy most
az egyszer nem lesz baja, hogy nem mosom ki az új ruhát az első felvétel előtt).
Mikor mentem aludni, így találtam az ágyunkban….
Itt
jegyezném meg, hogy napközben segítséget igényel a cipőfelvételhez- igaz, csak
tőlem, Viki néni szerint amúgy egyedül öltözik…jó, tudom, ugyanolyan bánásmódra
vágyik, mint ami G-nek jut…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése