Petra

Ilyen izgi napom már régen volt (bár ha jól számolom, már négy baba születésénél voltam jelen,ebből kettő volt ugye saját, a többinél csak asszisztáltam), de ugye új baba, új izgalmak. Tegnap este tízkor még beszéltem Bobóval, mondta, hogy becuccolt az alternatív szülőszobába, megkapta a kis lufiját, de jól van, kicsit görcsöl, de ígértek gyógyszit, minden rendben lesz. Azért biztos ami biztos, összepakoltam a táskám, kikészítettem a cuccomat, hogy ha menni kell, akkor erre ne legyen gon. Reggel (hajnalban) fél ötkor magamtól felserkentem, 10 perc alatt összekészültem, ésa háromnegyed hatig visszalévő egy órában Szexésnyújorkot néztem dévédéről, oldandó a feszkót. Háromegyed hatkor elindultam, hatkor már a villamoson olvastam Bobó sms-ét, hogy ugye, úton vagyok már. Hétre pont ott voltam, 5 perccel utánam megjött a szülésznő is (Kriszta), mondta, hogy megnézi Bobót. Kimentek, majd Bóbi úgy jött vissza, hogy 3 cm, és megvolt a burokrepesztés is, de köszöni, jól van. Kriszta azt mondta, hogy most 2 órát várunk, hátha beindulnak a féjésok maguktól, utána oxitocin. Szurkoltunk, sétáltunk, de sajna semmi. Fél tíztől ment a sóoldat, majd utána hajrá oxi… negyed tizenegykor jöttek az első fájások, viszont rögtön 2 percenként, és elég erősek, bár Bóbi kettő közt mindig megnyugtatott, hogy messze nem olyan szar, mint Nándival volt (azért meg, hogy a nem olyan szar fájások KÖZBEN viszont mindig elküldött az anyámba, mindig bocsánatot is kért, úgyhogy megmaradt kultúrlénynek végig). Negyed tizenkettő körül jött Kriszta, hogy akkor Ő most megnézi, mi helyzet, majd közölte, hogy hívja a dokit, én meg hívjam Apukát, ha azt akarjuk, hogy ideérjen… hát, nem mondom, örültünk, mint majom a farkának. Szinte nem is hittük el, de valóban, egy óra alatt 7 cm-re nőtt a tágulás… hihetetlen. Bobó ettől aztán szárnyakat kapott, és 12.17 körül (még mindig nem tudom a „hivatalos „időpontot, akkor meg nem volt időm az órát nézegetni) kibukkant Petra. Az időközben beeső dokival meg a szülésznővel felváltva bíztattuk a Bobót, de tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy nem is volt rá szüksége, a harmadik-negyedik tolófájásra megszületett a kiscsaj. Bóbi rámreccsent, hogy engedjem már el a fejét, és inkább fotózzak (igen, tényleg pillanatok alatt a régi önmaga lett), majd átadtam a gépet a dokinak, elvágtam a köldökzsinórt, de a szülésznő azon kérdését, hogy öltöztetés előtt esetleg akarom –e én lefürdetni Petrát, azért hárítottam. Mondtam, hogy azt inkább ő, nekem elég az a plusz izgalom, hogy vajon eltöröm-e a nyakát a body feladásakor…

Nem, nem törtem el. Visszamentem a szobába a kiscsajjal, ahol a doki bőszen öltögetett, próbáltam diszkréten Bobó fejénél elhelyezkedni, de Bobó szerint ott huzat van, álljak a lábához… íg aztán most már a varrásélmény is megvolt, mert gondoltam, ha már így, akkor bővítem az ismereteimet, és premierplánban néztem végig a műveletet. A doki még rötyögött is, mondta, hogy legközelebb már majd varrhatok is akár… Kicsit később kivittem a lánykát az apjához, aki persze rögtön szerelembe esett… nem csoda, Petra nagyon aranyos volt, tényleg. És amennyire egy pár perces baba szép lehet, hát annyira szép is… én rögtön megszerettem… És nem, nem támadt kedvem. Csak úgy mondom. A nap többi részét majd a holnapi bejegyzésben…. ez legyen Petráé. Isten hozott, kislány, örülök, hogy ott lehettem, köszönöm Anyudnak, és nagyon sok boldogságot mindannyiótoknak!!!