Nézem
ma a híradót. Egyik vezető hír volt, hogy egy 15 éves kamasz fiú megmentette
egy volt válogatott focista életét. Na, felkaptam a fejem egyből, mostanában az
a hír, amiben fiúgyermek szerepel, különös jelentőséggel bír számomra, merthogy
ugye két fiút nevelek, kellenek a jó példák.
Szóval,
ottan volt ez a fiú, aki 15 évesen épp előző nap tanulta az iskolában, hogy mit
is kell tenni vészhelyzet esetén, és volt annyi lélekjelenléte, hogy alkalmazza
is a tanultakat. Cikk ITT.
Álltam,
bámultam a tévére, egyik kezemben G. használt pelusával, és szégyen, nem
szégyen, bekönnyesedett a szemem, majd felsóhajtottam:
-
Istenem,
de büszke lehet rá az édesanyja….
A
következő pillanatban meg röhögőgörcsöt kaptam, mert az is eszembe jutott, hogy
nem is olyan sok évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy nicsak, milyen helyes
kis fiúka…
Öregszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése