Kirándulás élménybeszámoló nélkül

Tegnap még itthon tartottam Gáborkát, mert ugyan a szombat este óta folyamatosan szedett antibigyó már a harmadik adag után csodákat művelt, azóta egyszer sem mondta,hogy baja volna, de mondom biztos ami biztos…

Arról nem is beszélve, hogy ma kirándulni ment az egész ovi, a Sissy kastélyt nézték meg, ahol legnagyobb bánatomra nem lehetett fotózni, úgyhogy hiába itte el szegény Viki a gépünket, ezt az egy fotót tudta csak összehozni… bár ez is sokkal több, mint a semmi…

Mikor hazajöttek, próbáltam Dávidból részleteket kicsikarni a kirándulásról, de szokás szerint semmit nem tudtam meg… én nem tudom, az más gyerekre is jellemző? Persze tudom, hogy majd egyszer, hetek múlva spontán el fog mesélni mindent (legjobb időpont egyébként erre a fektetés: mihelyst ágyba akarom parancsolni a gyereket, szájmenést kap, és ontja az infót…. csak kár, hogy a beszélgetést időhúzásra használja főleg…), de én úgy örülnék, ha megosztaná velem a kis élményeit… Próbálkozom folyamatosan azzal is, persze, hogy az én napom elmesélésével indítok, de már a második mondatnál faképnél hagy (és ez attól független, hogy az első mondta a „képzeld, Anya ma felmosta az egész lakást”, vagy „képzeld, Anya ma egy agyon tuti helyen ebédelt, olyan finomakat evett, hogy csak még…”… az eredmény mind a két esetben ugyanaz. A gyerekemnek nincs rám ideje).

Majd egyszer jól elmegyek velük kirándulni, és akkor majd kaptok tuti élménybeszámolót. Vagy én is bevágom a durcit, és inkább autózok…