Anyák napja

Anyák napja… na, elsülhetett volna jobban is. Bár, én is hibás vagyok… én tényleg azt reméltem, hogy ha tegnap dél óta D-nek nincs semmi baja reggelig, akkor ez már így is marad. Reggel esküszöm, halál jól volt, így aztán őt elvittem oviba, Gábort meg otthon fogtam…Nem maradt úgy Dávidnál sem, fél egykor hívott Viki, hogy hőemelkedése van a gyereknek, bágyadt, meg minden… én már leraktam vagy 20 perce G-t aludni, akitől attól fogva semmilyen nesz nem hallatszott ki, úgyhogy más választásom nem lévén, imádkoztam, majd futottam. Mondjuk, annyira nem vagyok ám felelőtlen… megnéztem utólag a sznitidőmet! Mikor Dáviddal hazaértem, és beléptünk a lakásbamegnéztem a bejövő hívás időpontját… Jelentem, egész pontosan 15 perccel azelőtt jött a hívás… és akkor én még felöltöztem ugyebár, az is vagy 2 perc. Úgyhogy nem volt hosszabb időre egyedül G. (még egyszer hangsúlyozom, rácsos kiságyban aludt), mintha egy panelben levittem volna a szemetet, vagy valami.

Lényeg, hogy az oviban Viki mondta, hogy jó lenne, ha a 20 perces ünnepségre Dájíval vissza tudnánk jönni, aztán majd csüt-pénteken gyógyulhat a gyerek kedvére, mondtam, hogy oké, én is szeretnék visszajönni, mert hát mégiscsak… úgyhogy hazaérve belenyomtam D-be egy nagy adag Nurofent, és lefektettem. Magammal együtt, igen. Mikor felkeltünk, G. nagyon nyűgös volt, Dájí csak bágyadt… úgyhogy háromnegyed ötre puccba vágtam a nagyot, meg magamat, majd hívtam T-t, hogy mikor ér már haza, nekünk indulni kéne… akkor derült ki, hogy a gyorsforgalmin áll valami dugóban, késni fog, vigyem az oviba magammal Gábort is, max 10 percre rá úgyis odaér, és összeszedi.. Basszus. Úgyhogy kabát Gáborra is, és futás… még kész szerencse, hogy az oviban kezdik megszokni az ügyeimet, mikor kezdetem elhadarni, hogy mi a helyzet, Anna már vette is ki a kezemből Gábort, hogy majd ő leül vele, megvárják Tamást együtt, én üljek be a terembe. Be is ültem, már mindenki ott volt, épphogy 3 mondatot tudtam váltani a mellettem ülővel, és már jöttek is az aprólékok, énekelve… épp rázummoltam a kamerával D-re, amikor mellettem mozgás támadt… már épp le akartam pisszegni az illetőt, amikor T. zuttyant le mellém. Nézek rá, mondom G. kint van… aszongya igen, tudja, de Anna mondta, hogy úgyse hosszú a műsor, nézze meg ő. is nyugodtan, ő addig ellesz Gáborral. Úgyhogy ketten könnyeztük végig Dájíék műsorát… csuda aranyosak voltak, mindenki szépen felöltözve, kicsit megilletődve… volt vers magyarul is, angolul is, énekeltek is, és nagyon szép ajándékot kaptunk…persze sírtam, mint a záporeső, használható fotó alig... de sose felejtem el.