Amikor a múlt hétvégén voltunk vásárolni, D. kiszúrt magának egy Matuka-alakú tusfürdőt. Én meg, rutinos lévén, mivel láttam, hogy annyira nem is gagyi a cucc, még játszani is lehet majd vele (márhogy elég stabil építésű, és forog a kereke), vettem egyet rögtön Gábornak is. közben futólag szemügyre vettük, hogy vannak más mesefigurák is, de igazság szerint olyan gyorsan eltoltam onnan Dájít, ahogy csak lehetett. De ma kiderült, hogy nem lehetek én elég gyors, és a gyerekem eszén sem könnyű kifogni… ráadásul kezdi megtanulni a taktikázást… bizonyságul álljon itt a ma esti beszélgetésünk.
Helyszín: hálószoba, este 8. D. mesét néz, anyukája bemegy vele közölni, hogy nemsokára aludni kell. D. belevág:
-Nézd, Anya, Gábor itt hagyta a Matukáját!!!
-Aham…majd reggel odaadjuk neki..
-És Anya… az jutott eszembe, hogy van egy mese, amit nagyon régen láttunk…
-Melyik?
-Az a robotos…a Wall-e…
-Ja, igen, tényleg, azt már nagyon régen láttuk…majd holnap este akkor azt nézed meg, jó???
-Nem, nem azt akarom…. De Anya…amikor a Matukát vettük a boltban, volt ott Volli is… legközelebb majd veszünk olyat is????
Ezt a felvezetést, mi? Mellette szóljon egyébként, hogy hétvége óta messze a Matuka a legkedvesebb játékuk… de hogy mióta gondolkodhatott azon, hogy hogy készítse elő a talajt??? Mondom, hogy ravaszodik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése