Végül is már tegnap délután is mentünk sétálni, méghozzá jó nagyot, merthogy a lakásba bezárva tényleg nem lehet lenni egész nap… már tegnap reggel óta nem lázas egyik sem, és a kakec ugyan híg (bocsi, a tények makacs dolgok), de attól már nem kellett tartanom, hogy D-vel be kell csöngetnünk valahova, mert gondba kerülünk… Gáboron meg van pelus, ő megoldja.
Szóval elmentünk a játszótérre, nagyon élvezték a kölkök, aztán ma meg már délelőtt együtt mentünk vásárolni is… és közben minden egyes cserebogarat megnéztünk… én nem is gondoltam, hogy ilyen marha sok van belőlük…
Emlékszem, gyerekkoromban imádtam a cserebogarakat… tényleg megöregedtem, basstus, mert én már a másodikat ugyanolyannak láttam, mint az elsőt, és a harmincötödik is pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az előzőleg látottak…
Mindenesetre még egy érv, hogy miért jó gyereknek lenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése