Esős majális

Azon már meg sem nagyon lepődtünk, hogy megint hétvégére romlik el az idő, mert ugye ez szokása neki már évek óta, de én személy szerint reménykedtem benne, hogy legalább a majálisra tekintettel lesz… de nem. Nagyon mérgesek voltunk, hogy így belepancsol a programunkba, de azért a lehetőségekhez képest megtettünk mindent, amit lehetett: kimentünk a majálisba (bár nagy volt a kísértés, hogy a hideg és az eső helyett a száraz- meleg lakást válasszuk), vettünk a gyerekeknek a kedvenc fánkjukból (bár nem sokkal voltunk ebéd előtt, és tudtuk, hogy emiatt majd jól nem fognak enni a „rendes” kajából), felültünk a kisvonatra (bár vizes volt és csöpögött), Dájít befizettük horgászni (bár meggyőződésem, hogy a „levadászható” „ajándékok” évről évre egyre szarabbak gagyibbak ), Sajnos, mivel a fényképekről sem akartam lemaradni, kattingattam is, és valszeg kicsit beázott a gépem, ugyanis a délutáni Botond-ünneplésről nem sikerült nem homályos képet csinálnom z istennek se. Meg kéne kérnem a Bobót, hogy küldjön már át egy párat… Mindenesetre VOLT ünneplés, Botond kapott Thomasos tortát, sok Thomasos ajándékot (Anyu még sk. Thomasos-bohócos zászlófüzért is kreált), tőlünk meg bobocar-t. Igaz, hogy a bobocarért állandóan küzdenie kellett, merthogy az én gyerekeim is rettentően szerették volna használni (nem, azt nem értik, hogy csak kipróbálni… kizárólag a „kisajátítani”-t tudják). De megoldották. Játszottak, veszekedtek, majd Boti és Dájí átdizájnolta kicsit a tortát. Érdekes, hogy ezt egész jó minőségben sikerült megörökíteni… mindegy, ha lesz jó képem, akkor azért az ünnepelt is szerepelni fog a szülinapjáról szóló bejegyzésben, megígérem… addig meg hibáztassuk az esőt.