Azért, hogy minden ne legyen kerek, néha én is szívok ám…
Ma délben hívott Viki, D. óvónője, hogy szerinte menjek Dájíért, mert kétszer hányt. (Azért nem szóltak az elsőnél, mert az a buszban történt, amikor az úszásról jöttek hazafelé, és az első tipp persze az volt, hogy a busztól lett rosszul. De aztán amikor ebéd közben a levesestányérba korrektül visszarakta az addig elfogyasztott fél adag levest, akkor már sejtették, hogy ez nem a busz. ) És újabb jó hír: mire odaértem, addigra már G. is ott várt az öltözőszekrénynél, Kriszti ölében, és Kriszta rögtön mondta is, hogy hát szerinte lázas… épp hívni akart, amikor mondták neki, hogy nem kell, mert már úton vagyok… hehe. Mondjuk, ha tök őszinte akarok lenni, meg sem lepődtem… és hát még tán az a legjobb, ha egyszerre betegek. Egyébiránt D. nem tűnt túlságosan betegnek már akkor sem, hálistennek, viszont G. elég kornyi volt.
Aztán hazajöttünk mindhárman (még ebédet is kaptunk az oviból dobozban, hogy ha esetleg megéheznek a kölkök, akkor legyen mit adnom nekik…Bence bácsi főztje orvosság ), aludtunk egy nagyot… igen, mindhárman, én ugyanis teljesen ki voltam dögölve, egész délelőtt Dávid szobáját festettem, és nem mintákat ám, hanem a maradék három falnak estem neki… és demilyenjól tettem, hogy 11kor fájrontot hirdettem, mondván, hogy fáj már a kezem, a fene, aki megszakadjon, most abbahagyom, és majd holnap jól befejezem…így ugyanis amikor jött a telefon az oviból, legalább már nagyjából tiszta voltam… és még így is furán néztek ott rám, hogy de érdekes a frizkóm, mi benne az a világos csík az frufrumnál?... Táncsak nem meg tetszettem hülyülni, hogy direkte így mászkálok? Mondom nem, szobát festek. De mért én??? Mert szeretek ilyesmit megcsinálni magam. Ahha- ezt se mindenki érti, de legalább elfogadhatóbb, mint a borzmelír.
Délután G. nagyon kornyadt volt, szinte egész végig az ölemben ült, vagy a kanapén fetrengtünk összebújva, D. viszont, mint a csík… azóta se semmise… nem értem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése