Én nem is tudom, hogy a gyerekeknek honnan van ennyi energiájuk… az oviban is nyüzsögnek egész nap, sőt, Dájí ma például még úszni is ment reggel, van már reggeli futás is nekik minden nap, egész délután a kertben vannak… egy átlagos felnőtt délután ötre gyakorlatilag csak belehullana az ágyba… de a gyerekek? Mi ugye minden nap megyünk még sétálni is ovi után… az elmúlt két napban meg a közeli kis „focipálya” volt a sláger (az idézőjel azért van, mert tonképpen’ ez csak egy kis tér, középen egy lebetonozott résszel, amiben már több a gaz, mint a sima beton, egy, azaz egy darab kosárpalánkkal, amin palánk már nincs is, egy egész és egy fél focikapuval (kispályás focihoz való kapuval…)… önkormányzati, ja). Oda mentünk ki tegnap is, ma is, és a két gyerek ott rendezhetett még bringaversenyt. Időközben persze mindig előkerül a pótuzsonna (ez a másik… hogy ezek újabban mennyit esznek!!! Hálisten, mondjuk, nem panasz, csak megjegyeztem), kajolnak, majd futnak-bringáznak tovább. Ma, míg a Dávidnak „szurkoltam” (szeret egyedül is versenyzőset játszani, életveszélyes tempóban száguld át a pályán, nekem közben ugrálni kell a pálya szélén, és minél hangosabban ordítani, hogy „hajrá, Dávid”… ezt valahogy nem nagyon tudja megunni…) Gábor kipakolta a táskámat, és talált benne némi apró cukrot (ami a zsiráfból jön, miután szivárványt kajál… ilyen egy süsü reklámot…), persze abbóül is kellett kiosztanom 3-3 darabot. G. rögtön meg is kajolta a sajátját, Dájí viszont inkább megpróbálta a kiskapun található lukba beletömni a sajátját… látszott, hogy nem fog belemenni, így aztán mondtam is, hogy ez szerintem esélytelen, erre ő, csitítólag:
-nyugi,, anyuka, mindjárt meg fogom oldani!!!
Behalok, hogy milyen kis választékosan tud néha fogalmazni….
A kép telefonos… nehezen tudom magam rávenni, hogy a hátiban tartsam a jó gépet… aztán persze, amikor valami aranyosat csinálnak, akkor meg pipa vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése