Rég volt ennyire sűrű napom… jó, persze ezt most nem panaszkodásképpen mondom, csak tényt állapítok meg vele. Szóval: tegnap, mire hazaértem a főzésből, már megérkezett Tamás Klárival meg Katival, akik ugye útitársak-bébiszitterek lesznek a következő egy hétben. Gyors vacsi, közben listák gyártása, hogy mi ne maradjon itthon. Klárival megegyeztünk, hogy a hét folyamán én ugye minden cuccát kimostam-helyrepakoltam a gyerekeknek, odakészítettem a bőröndöket, ő majd ma délelőtt belepakol.
A gyerekeket még elvitték Kláriék oviba (utolsó ovis nap ebben a „tanévben”), közben én is összekaptam magam, meg a fagyigéoet; felcuccoltam, és elhúztam a Baldasztiba. Ott először is fagyigépbe tettem a cuccot (miután persze belekevertem a mustárt, kóstoltam, és elégedetten csettintettem), majd nekiláttam tányért dekorálni. Közben befutott Kriszta (a kisfiával, így legalább őt is megismerhettem), akivel úgy egyeztünk meg, hogy én délelőtt mindent megmutatok, hogy mit hova tettem, meg hogy hogy is képzelem a tálalást… izgult ő is rettenetesen az este miatt, mesélte, hogy előző nap vagy ötven „galuskát” gyártott le otthon (nem gombóc alakban akartam tálalni a sorbet-t). Komolyan veszi a feladatát, na!Még fotókat is csinált… imádtam. Miközben ügyködtünk, annyiból örültem a dolgok ilyetén alakulásának, hogy így legalább láttam, hogy hogy is műxik egy profi fotózás… Segal Viktor új ételeit fotózták ugyanis, úgyhogy mit ne mondjak, valamennyire kárpótolva voltam az este miatt… egy viszonylag kicsi konyhában egymás mellett ügyködni SV-vel, na, azért az már valami!!! Nekem legalábbis. Szóval, amikor elkészült a tányér, és sorbet-állagot kezdett elérni a fagyim, mindent szépen elpakoltam egy helyre (közben Viktort megkértem egy gyors kóstolásra, nem bírtam volna ki, hogy csak sms-ben értesüljek arról, kiköpi-e…. nem, nem köpte ki, sőt…), majd még Krisztával megittunk egy nyugtató kávét, érzékeny búcsút vettünk egymástól, aztán rohantam haza. Egyre hazaértem, gyorsan bepakoltam a saját bőröndömet, közben hálaimát rebegtem Klárinak, mert a kölkök cucca már készen is volt, közben Cicuka először a Teszkóba ment (pelenka nem volt elég…), majd elhozta a kölköket az oviból negyed négykor, mindenki utazócuccot öltött, ötre meg már jött is a taxi.
A reptéren hamar elment a várakozási idő, a kölköket lenyűgözte a tömeg, és a sok repcsi, és magát a repülőutat is sokkal jobban bírták, mint gondoltam… én meg közben persze rágtam a kefét, Kriszta folyamatosan küldte az sms-eket, hogy mi történik épp a Baldasztiban, de hétkor sajna ki kellett kapcsolni a telómat, mert felszálltunk… Itteni idő szerint (ott egy órával járunk előrébb) 9kor szálltunk le, addigra meg is volt az eredmény, harmadik lettem! Én nagyon örültem, bevallom, amikor belevágtam ebbe az egészbe, akkor nem is gondoltam, hogy ilyen jó helyezést fogok elérni… úgyhogy nagyon szépen köszönöm ezúton is a lájkolóknak is, meg a zsűrinek is, és persze Krisztának, aki tényleg sajátjaként kezelte a „tányéromat”, és mindent megtett, hogy szép-jó legyen minden…
Nagy kő esett le a szívemről, miután az eredményt megtudtam, és elhatároztam, hogy most aztán gőzerővel NYARALÁS!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése