Tegnap délelőtt megvolt megvolt a nagy szülinapozás. Marci (anyukája és apukája) nagyon kitett magáért, egy szavunk sem lehet. Az egyik legnagyobb játszóházban volt a buli, volt egy csomó lufi, saját bohóclány, arcfestés, meg minden, ami kell… mi, szülők legalább egy kis traccspartit is beiktathattunk, a saját gyerekőrző-bohóclány segítségével, majd miután leadtuk egymásnak az eddigi nyári élményeket, még a játékba is beszálltunk. Jó, a gokarthoz már „nagy” vagyok, de volt egy olyan bringaszerű izé, amivel vagy 20 percig játszottam. Cicuka nagyon meg akarta győzni a bika kezelőjét, hogy ha én felülök, akkor had’ már ő irányítsa, de hálistennek a pasi hajthatatlan volt, így életben maradtam a buli végére.
Viszont az tuti, hogy D-t máskor is el fogjuk ide vinne… tényleg nagyon jó kis gokart pálya van, és a gyerek imád száguldozni… na, itt majd kiélheti magát.
Aztán mikor délután hazaértünk, evés után kis szuszka, (közben Kláriék hazamentek) már csak arra volt estig idő, hogy igazából újra elköszönjünk a lakástól. Ma reggel felkelés után indultunk is ide, Ballószögre, az újabb „nyaralási helyszín”re. Ja, még nem unatkoztam, mióta véget ért Törökország, ergo nincs időm a „de kár hogy nem maradtunk tovább” típusú nyávogásra, ami rám amúgy jellemző. Úgyhogy megvan a megoldás: legközelebb is így szervezzük,hogy ne maradjon időm keseregni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése