Hideg hétvége

Hogy ne csak a lájkokon, és a leendő kis bolton törjem a fejem, kitaláltam, hogy hajrá, tűzzünk le a Balcsira a hétvégére…már a hét elején, amikor nekiálltunk ezt leszervezni a Klárival, már akkor lehetett tudni, hogy nem lesz az a gatyarohasztó meleg, de erre azért egyikünk sem számított… Mondjuk, ez azért nem teljesen igaz, mert a bőröndbe szinte kizárólag csak melegítőket pakoltam… a látszat kedvéért beraktam mindenkinek 2 db rövidgatyót, mondom, mégiscsak nyár van, mégiscsak július, nemá’, hogy legalább szegény gatyák ne lássák a Balcsit…

Épp a hétvégén került megrendezésre a térzene fesztivál is, hát, olyan hideg volt, hogy a térzenét a kultúrba kellett áthelyezni…. Azé’ ez elég vicces, nem? Már sajnálom, hogy nem fotóztam le az ezt hirdető táblát, de akkor annyira fáztam, hogy már röhögni sem tudtam, csak otthon, egy bögre meleg tejeskávéval a kezemben találtam benne némi iróniát…

Egyébként volt homokvár-építő verseny is, szombat delelőt… kiraktak a sétányra vagy 20 nagy kupac homokot, oszt’ lehetett menni nevezni. Én nagy lelkesen, mondom menjünk, vesztenivalónk nincs, D. is marha lelkes volt… úgyhogy kézen fogtam, összepakoltunk egy szatyor játékot, oszt hajrá… hát, így utólag belátom, hogy

a, talán egy kicsit D. még kicsi ehez (jó, volt más korabeli „építő” is, de annak három felnőtt segített

b, kicsit több időt kell töltenem a tervezéssel, ha valamire akarok jutni

c, itt nincs olyan, hogy nem locsolom meg rendesen a homokkupacot, hogy ne legyek saras”, mer’ akkor szétesik…

Úgyhogy jövőre komoly tervekkel fogok kivonulni én is (nem viccelek, a mellettünk építő csapatnyi fiatalnak volt alaprajza is!!! Jó, ők rutinosak, tavalyi második helyezettek, és mivel térzenélni jöttek, nyilván összeszokott kis csapat), nem bízom csak úgy a véletlenre magunkat. De hát a lényeg végül is az volt, hogy D. jól szórakozzon, és az megvolt… cipelte a vizet, túrta a homokot, szórta a kavicsot, rohangált, bringázott… mi kell még??? És különben is…. fél tizenkettőkor lett vége az építésnek, és jött egy nagy zuhé…szegény zsűri esernyővel vonult végig a pályaművek mellett… mi őszintén szólva nem is vártuk meg, hogy mit szólnak a művünkhöz, mert D-re való tekintettel a nagysátorban vártuk meg a zuhé végét, majd hazarohantunk…

Aztán délután azért adtunk a fesztiválhangulatnak, nagycsaládilag levonultunk a kirakodóvásárba, bekajáltunk a sátraknál (G. és D. egyöntetűen a langallót találta a legjobbnak), körhintáztunk, játéktermeztünk, sétáltunk…és fáztunk. De cefetül…volt vagy 18 fok…elmebaj.

Ma már persze mindenki tüsszög… ilyen egy nyarat….